Cseszka Éva: Esztergom 1956 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 18. (Esztergom, 2011)
Az orosz csizma ránk tapos
híján az volt a parancs, hogy mindenki térjen vissza saját eredeti alakulatához. Mégis az esztergomi alakulat nagy része (már csak parancsnokuk tőrbe csalása miatt is) a fegyveres harcot választotta. A megtorlás során ezt nem is hagyták figyelmen kívül a „győztesek”. Az esztergomi fiatalok közül sokan szerették volna fegyveresen támogatásukról biztosítani a forradalmat. Egy októberi napon a posta szűk utcájában két vagy három tehergépkocsi sorakozott fel, platójukon zsúfolva tizennégy-tizennyolc éves gyerekekkel. Céljuk az volt, hogy Pestre menjenek harcolni. Kiss László próbálta lebeszélni a sofőröket az útról, olyan észérvek segítségével, hogy például hol szándékoznak a gyerekeket letenni és otthagyni, illetve azzal érvelt, hogy azok még katonák sem voltak, és fegyver sem volt még a kezükben.256 Végül sikerült jobb belátásra bírnia a sofőröket. Sok diák azonban mégis elszökött hazulról. Bánki Sárik József a következőket mesélte: „A forradalom dicsőséges napjai után november 5-én hajnalban öten indultunk el Budapestre. Könnyű fegyverekkel, puskával, géppisztollyal, golyószóróval. Dömösig a kenyérgyári autó vitt minket, onnan gyalog mentünk Dunabog- dányig. ... Ladikkal mentünk át a pesti oldalra, majd a Váci úton át gyalog egészen a Nyugatiig. Ott két szovjet harckocsi és gyalogság állta utunkat. A pesti srácokkal vagy húszán lehettünk. A szovjet túlerő láttán 8-án visszafordultunk, Csillaghegyen át jutottunk Szentendréig. Ott jelentkeztünk a Nemzetőrségnél, majd egy Csepel Vipponra felkéredzkedve november 9-én délelőtt érkeztünk meg Esztergomba, a pilismaród vámhoz. Egy kiskatonának leadtuk fegyvereinket.”257 Besey László is említ egy hasonló esetet: „Dunaalmáson érdekes találkozónk volt budapesti ellenállókkal. Négyen vagy öten voltak, csupa fiatalok. A tatai bekötőúthoz közel a fák alatt pihentek, és tőlünk érdeklődtek, hogy nincsenek-e itt a környéken oroszok. Elmondták, hogy ők november 4-e után egy pár napig Budapesten harcoltak az oroszok ellen, és akik közülük megmaradtak, most a nyugati határ felé tartanak.”258 Szemtanúk látták, hogy az oroszok november 10-e táján az elkóborolt fiatalokat a Budapest-Győr főútvonalon három orosz ponyvás teherautóra rakták géppisztolyos orosz katonákkal körülvéve. Késő este a Duna mentén Tata irányába indultak el velük. Volt, akinek sikerült megszöknie, például Szűk Ferenc fia az egyik kanyarnál hirtelen az árokba ugrott, majd a falvakat kikerülve másnap délután került haza.259 November 7-én többen az Esztergomi Nemzeti Tanácshoz fordultak a városból elszökött fiatalkorúak felkutatása céljából. A tanács elhatározta, hogy a nyugati 25,> Kiss László visszaemlékezései. Esztergom és Vidéke 1993. október 21.5. 257 Esztergom miért hallgatott? Bánki Sárik József a megpróbáltatásokról. [Interjú.] Esztergom és Vidéke, 1993. november 18. 4. 258 Besey László: i. m. 256-257. 256 Besey László: i. m. 258-259. 91
