Millenniumi emlékkönyv. Válogatás Jász-Nagykun-Szolnok megye írásos emlékeiből (Szolnok, 2000)

Kisújszállás képviselő-testülete 1893. november 16-án Jókai Mórt egyhangúlag díszpolgárává választotta. Az erről szóló oklevelet a kisújszállásiak küldöttsége 1894. január 6-án, Jókai 50 éves írói jubileuma alkalmából rendezett ünnepségen nyújtotta át Budapesten. A kisújszállási képviselőtestület a város közkönyvtára számára megrendelte az író összes művei nemzeti kiadásának egy példányát is. Jókai Mór díszpolgárrá választását meleg hangú levélben köszönte meg Kisújszállás polgármesterének. 1894. február 25. József főherceg levele a jászberényieknek Jászberény rendezett tanácsú város közönségének. A Magyar Királyi Honvédség negyedszázados fennállásának évfordulója alkalmából oly emlékeket ébresztettek keblemben, melyek ezt serdülő ifjúkoromtól fogva mélyen bevésve és híven őrizve, töltötték be. Emlékszem élénken azon szavakra, melyekkel Istenben boldogult felejthetetlen édes atyám, családja körében is, a jászkunok hűségét, hazafiságát és vitézségét dicsérte. Emlékszem az 1845. évi fényes napokra, midőn félszázados működésének évfordulóján aratta egy hű népnek igaz háláját, midőn büszkén szemlélte azon huszárok délczeg fiait, kik 1805-ben ellenségeiken áttörve, azt bámulatra ragadták. Emlékszem azon örömkönyekre, melyek atyám szemeiben ragyogtak, visszatükröződvén a jászkunok szemeiből. Emlékszem arra is, midőn Jászberény nagy terén önként beléptem a hős jászkun ezred soraiba: és azon, a csaták viharaitól foszlányos lobogóra, mely az ulmi dicső napot hirdeté, letettem első eskümet. Büszkén tekintek vissza azon boldog napokra, midőn, még félig gyermek, a búzavirágszín dolmányt mint nádorhuszár viseltem. De azon Jászapáti szülöttje huszárra ugyan ezen ezredből is emlékszem, aki 1866-ban hű kísérőm volt és hősiesen vívott oldalam mellett három ütközetben. Mind ezek oly emlékek, melyek az ifjú szívben mély gyökeret vertek, és rajongó szeretetté váltak: és melyeket a megőszült ember híven táplál mint benső őszinte ragaszkodást a vele együtt érző jászkunok iránt. Fogadja Jászberény városa ezért legbensőbb forró hálámat engem boldogító üdvözletéért, és legyen meggyőződve, hogy szívem mélyében gyökeredző ragaszkodásom ez által, ha lehet, még öregbíthetik. Ha a Magyar Királyi Honvédségnek 25 év alatt tanúsított haladása Ő Császári és Apostoli Felsége, Koronás Királyunk legfelsőbb megelégedését és hazánk bizalmát kiérdemelte, úgy köszönje ezt az ország saját fiainak, mert e haladás csakis tisztikarunk véghetetlen kötelesség-érzetének és buzgóságának, valamint a legénység kiváló jóakaratának tulajdonítandó. Kiket mindnyájukat az ős magyar szellem és apáik legszebb erényei - tántoríthatatlan hűség Királyunkhoz és lángoló hazaszeretet - vezettek. Ily viszonyok között Isten áldása sem maradhatott el intézményünktől, és kísérni is fogja örökké! Fogadja Jászberény városa hálám ismétlése mellett benső ragaszkodásom kifejezését, melylyel maradok Fiúméban 1894 évi Február 25-én. József fhtg sk. SZML. Jászberény város iratai. Közig. ir. 1736-1933. 743. rsz. 169