Szolnok város utcanevei. Helytörténeti adattár (Szolnok, 1993)

segédmunkásnak szegődött, majd 1910-től sorozatosan jelentek meg írásai. Első novelláit a Nyugat közölte. Az I. világháború idején olasz fogságba került. Háborús élményeit regényben örökítette meg. Az 1920-as években jelentette meg a Kakukk Marci történeteket, melyekből végül regényt írt. Alakjuk a személyes függetlenséget és szabadságot testesítette meg. Az 1950-es évek elejének politikai légkörében nem tudott publikálni és csak 1955-től tért vissza az irodalomba. THÖKÖLY IMRE (KÉSMÁRK, 1657. — NIKOMÉDIA, TÖRÖKORSZÁG, 1705.) Felső-Magyarország és Erdély fejedelme, a róla elnevezett felkelés vezetője. Családja várát ostromló Habsburg seregek elől még gyermekkorában menekülni kényszerült. 1678-ban a bujdosók élére állt és rövid idő alatt elfoglalta a Felvidéket. 1682-ben Zrínyi Ilonával kötött házasságot. Mivel a Habsburgok ellen a török szövetségre támaszkodott, a törökök 1683. évi bécsi veresége megpecsételte az általa vezetett felkelés sorsát, mely 1685-ben elbukott. 1690-ben török segítséggel elfoglalta Erdélyt, de a császári seregek rövidesen kiszorították onnan. Feleségével és híveivel Törökországba emigrált. Hamvait 1906-ban hazahozták és a késmárki evangélikus templomban helyezték el. TINÓDI LANTOS SEBESTYÉN (TINÓD, 1505-1510 KÖZÖTT —SÁRVÁR, 1556.) A XVI. század kiváló magyar énekmondója, a korabeli epikus költészet jelentős alakja. 1542-ig Szigetváron élt Török Bálint udvarában, majd ura fogságba kerülése után vándorénekesként járta az országot. Később ismét magyar főurak, Báthori István, Bethlen Farkas és végül Nádasdy Tamás szolgálatába állott. Históriás énekei történeti forrásértékűek, mivel elsősorban a törökkel vívott harcok eseményeit örökítette meg. Huszonhárom saját szerzeményű dallamát 1554-ben „Cronica" című kötetében Kolozsvárott jelentette meg. TISZA ANTAL (SZOLNOK, 1859. — SZOVJETUNIÓ, 1941.) Fatelepi munkás, az illegális kommunista mozgalom jelentős helyi alakja. 1912ben lett a szociáldemokrata párt és a Magyarországi Földmunkások Országos Szövetségének tagja. 1923-ban belépett az illegális KMP-be és résztvett az MSZMP szervezésében. 1925-ben a Hungária Fűrésztelepen sztrájkot, 1926-ban pedig a szolnoki munkanélküliek tüntetését szervezte meg. 1927-ben másfél évi börtönbüntetésre ítélték, melynek letöltése után Endrődön és Szolnokon kommunista sejteket szervezett. 1930-ban résztvett a KMP Szovjetunióban szervezett II. kongresszusán. 1932-ben véglegesen a Szovjetunióba távozott, ahol a sztálini tisztogatásoknak esett áldozatául.

41 TISZA ISTVÁN (GESZT, 1861. — BUDAPEST, 1918.) Miniszterelnök, az I. világháború előtti két évtized legjelentősebb magyar politikusa. Berlinben, Heidelbergben és Budapesten jogi és közgazdasági tanulmányokat végzett. 1886-ban szabadelvű programmal országgyűlési képviselővé választották. A Magyar Ipar- és Kereskedelmi Bank elnöke, továbbá több részvénytársaság igazgatósági tagja volt. A 67-es irányzat legkövetkezetesebb képviselője, aki a Monarchia egységét a leghatározottabban, olykor erőszakos eszközökkel is fenntartani igyekezett. 1903 és 1905 között, majd 1913-tól 1917-ig volt miniszter169