Adatok Szolnok megye történetéből II. (Szolnok, 1989)

388 TISZAFÜRED 1880 és 1890 között a vasútépítés, a tiszai töltések létesítése, a szántóterületek növekedése és a benépesülő tanyavilág, valamint a néhány ipari üzem nagyobbszámú földmunkást, ipari és mezőgazdasági munkást, iparost, kereskedőt vonzott ide. 1909 körül 48 kisebb-nagyobb lélekszámú külterületi lakott helyét tartották nyilván.

39 1910-ben 2039, 1930-ban 1813 személy lakott külterületen, főleg Pusztakócson és a Réti tanyákon.

40 A századeleji amerikai kivándorlás nem volt jelentős, 1911-ig mindössze 34-en mentek ki.

41 A két világháború között a tanyai lakosság egy része Egyekre költözött, s több tönkrement gazdaság cselédsége is eltávozott. 1946-ban az OFB 15 családot Mór községbe telepített.

42 5. Füred nevének első okleveles említése 1273-ból való. Lodomér váradi püspök oklevelében Fyred néven fordul elő mint a váradi püspök birtoka, megjegyezvén, hogy az itteni „halastóban" fogott halak harmada a váradi káptalant illeti meg.

43 Kovács Béla feltételezi - még kéziratban lévő dolgozatában -, hogy Füred korábban valószínűleg királyi birtok lehetett. 1198-ban ugyanis Imre király Zaránd, Újvár, Heves és Békés megyék vámjainak azt a részét, amelyek még a királyt illették meg, a váradi püspöknek adományozta. Talán ekkor kapta adományul a községet a váradi püspök, s az ajándékozás ellen még ezen oklevél kiállítója, Katapán egri püspök, királyi kancellár sem emelt szót, bár Füred az egri püspökség területén feküdt. Ezt az állapotot rögzítik a váradi káptalan 1374 körül keletkezett statútumai is, melyek egyértelműen kimondják, hogy Füred minden egyházi dézsmája az egri püspököt illeti meg, de a falu tényleges birtokosa a váradi püspök.

44 Ez a birtokjogi helyzet egészen 1536-ig fennmaradt. A középkori Tiszafüred ugyanott feküdt, ahol ma, csakhogy akkor a Tisza jobb partján, ma pedig a folyó mederváltoztatásai miatt, annak bal partján.

45 A budai káptalan, Zsigmond király 1396. április 28-i parancsára határjárást végzett Monte és Babona nevű birtokokon, s mivel ezek határosak voltak Tiszafüreddel, így Füred velük érintkező határát is leírták.

46 1410-ben a füredi hospesek az egri káptalan bábolnai birtokához tartozó „Echen" szigeten jogtalanul fát vágtak az erdőben, lovaikat és ökreiket is itt legeltették. A bábolnaiak a füredi Arnóth Mihályt nyíllövéssel meg is sebesítették, aki vétke tudatában belenyugodott, hogy tetten érve őt megsebesítették. A bábolnai határban legeltetett ökröket és lovakat zálogként elvették a fürediektől a helyi lakosok. Végül is a két fél megállapodott abban is, hogy a bábolnaiak visszaadják a zálogolt állatokat, a fürediek pedig kötelezik magukat arra, hogy a szóban forgó erdőt sem legeltetésre, sem favágásra nem használják. Szilasi Miklós, a váradi püspök gazdatisztje (officialisa) el is tiltja a füredi népeket a favágástól.

47 1412-ben Heves vármegye Verpeléten tartott közgyűlésén Bereck egri prépost ismét panasszal élt. Eszerint az ecsényi és szajlai erdőket a fürediek már két év óta jogtalanul használják, kivágták az erdők fáit és el is szállították azokat. A kárvallottak kérték az igazság megállapítását.

48 1414-ben a fürediek Bábolnáról ruhákat, hálókat, csónakokat, fegyvereket, házi használati tárgyakat vittek el, ökröket, teheneket és egyéb állatokat hajtottak el.

49 1416-ban Bereck egri prépost ismét a jogtalan erdőhasználat ellen tiltakozott. 1417. január 3-án kelt oklevelében Zsigmond király utasítja az egri káptalant a vitás ügy elrendezésére, amelyre Ozorai Pipo már határidőt is kitűzött. Április 8-án kelt oklevelében az egri káptalan jelenti a királynak, hogy a vizsgálat megállapította a hatalmaskodás tényét. A fürediek nem csak fákat vágtak ki és szállítottak el, hanem Bereck egri prépost nyáját és csordáját is megrabolták. A vizsgálat során kiderült az is, hogy nem a saját fejük szerint cselekedtek, hanem gazdatisztjeik utasítására. A hazaszállított fát és az elhajtott állatokat a gazdatisztek és a fürediek egymás között elosztották. Az ítélet szerint a gazdatiszteknek le kellett tenniük hivatalukat és el kellett hagyni a falut.

50 Még 1450-ben is a birtokjogot biztosító oklevelek átírásával kell megerősíteni azt a tényt, hogy az Ecsény és Száj la nevű erdők nem Füredhez, hanem Bábolnához tartóz-