Adatok Szolnok megye történetéből II. (Szolnok, 1989)
134 RÁKÓCZIFALVA 3. A településről a Rákóczifalva-kastélydombi ásatás, a Petőfi utcai homokbánya és a mögötte elterülő Faiskola területén folytatott leletmentés, illetve a községháza és a templom építési munkálatai során került elő értékelhető régészeti lelet. A Kastélydombon bronzkori (a nagyrévi kultúrához tartozó) halott-tartó urnát találtak oldalán stilizált emberábrázolással, valamint bronz ékszereket. Ugyancsak bronzkori edények, tű, bronzdarabok láttak napvilágot a községháza és a templom földmunkálatai során. A középső-bronzkori halomsíros kultúra népének egyik temetőjét szintén a község területén tárták fel. A Kastély domb más régészeti korszakokból is szolgált leletekkel, így szarmata ékszerrel, avar csattal, edényekkel, orsógombbal, ékszertöredékkel, övverettel, kengyellel, zablával, gyönggyel, karpereccel. A Petőfi utcai homokbánya mögötti Faiskola nevű lelőhelyről XII-XIV. századi edénytöredékek, középkori sarkantyú, réz kengyel töredék kerültek elő. A mai Rákóczifalvától délre, az egykori Tiszameder partján, a ma Varsány-pusztának nevezett határrészen egy többszáz méter kiterjedésű Árpád-kori és késő középkori lelőhely ismert. A telepnyomok között megfigyelhető volt a település egykori templomának helye, az épület szétszántott romjai alapján. A rákóczifalvi határ (pontos lelőhely megjelölés nélkül) XVII-XVIII. századi tányértöredék lelőhelyéül szolgált. 22 Mérnöki tervek szerint telepített falu. Házai tornác nélküliek, faluképe nem mutat jellegzetességeket. Társadalma kevésbé integrálódott, inkább vagyonilag tagolt. Az egy helyről telepített családok a falun belül egymástól elkülönülő csoportokat alkottak. Jellegzetes társadalmi rétege volt az uradalmi cselédség és a vándormunkásság (aratók, summások). Gazdálkodási rendszerét önellátó szemtermelő növénytermesztés és nagy uradalmi legeltető állattartás jellemezte. A cselédek viseletének fő darabja a fekete szegélyű szűr, a gazdáké a cifraszűr volt. Szokásaik közül a farsang végi cibereszűrés (bakfazék-dobás) emelhető ki. Csak a római katolikusoknál fordult elő a pünkösdölés és a betlehemezés. Jelentősek voltak a köri és kocsmai bálok. A néphitanyag gazdag, de vegyes (táltos, boszorkány, garabonciás). Nyelvjárási sajátosságai nem alakultak ki. Német Mihály ismert állatgyógyító volt. 23 4. Rákóczifalva elődjének, Tiszavarsány városának első említése 1075-ből való, s későbbi átiratokban Wossyani, Wossciani alakban fordul elő. A Varsány törzsi névből lett helynév, ez a korai említés mellett bizonyítja korai eredetét is. A fontos tiszai átkelőhelyen települt községben valószínűleg csatlakozott, de a magyarságba már beolvadt alán néptöredékek éltek. Folyamatosan lakott hely, egy időben mezővárosi rangú település volt. 1387-ben Zsigmond Brankovics Györgynek adományozza a birtokot, illetve cserébe délvidéki, stratégiailag fontos területeket kap érte a király. Noha e csere nyomán tudunk betelepülő délszlávokról, úgy tűnik, Varsányi ez nem érintette. Az 1571-es név szerinti összeírása nem tartalmaz szláv neveket. 24 A török hódoltság kezdetén egyik legnépesebb települése a környéknek, s ezért khász várossá emelik. 25 Tiszavarsány népessége 1561-1563 között rendkívüli módon megnőtt. A családnevek szerint elsősorban nem a közvetlen környezetből származott az új lakosság zöme (Ványai, Sári, Hevesi, Halasi, Kun, Budai, Csepeli, Váci, Tamási, Somogyi, Bácskai, Szegedi, Dalmadi, Dési, Csiki, nevek szerepelnek). Lakossága a tizenötéves háborúban megritkul, s a XVII. század folyamán bár létezik, régi jelentőségét elveszíti. Végpusztulása a török kor végén következik be, amikor 1691-ben Mezőtúr népe is megfutamodik. A visszatérő lakosságot 1697-ben ismét menekülésre kényszerítették, s a lakosok a Tiszán átkelve Vezsenyben találtak menedéket, de valószínűleg a túriakkal együtt Szolnok oltalmába is húzódtak. 26 1703 körül ugyan visszatérő lakosságról tesznek említést, de községszervezet már nem alakul, s a fejedelem maga bár itt kezd birtokán kastély építésébe, már nem szervezi faluvá Varsányt. 27 A II. Rákóczi Ferenctől elkobzott birtokot senki sem telepítette be, hosszú időn át Szolnok és Vezseny használta.
