Adatok Szolnok megye történetéből I. (Szolnok, 1980)

Abádszalók 1. A Tisza bal partján, Szolnok és Tiszafüred között középtájon, a Nagykunság nyugati határán fekvő település. Élővize a Tisza, holt vize a Tisza levágott kanyarulata. Talaja kötött, agyagos. A Tisza árterében réti öntéstalaj található, távolabb az ártértől megtalálható nagyjából egyenlő mennyiségben a sztyeppésedő réti szolonyec, a szolonyeces réti talaj, a réti talaj.

1 1960-ban lakóinak száma 7257, népsűrűsége 54,9, határterületének nagysága 22973 kh, lakóházainak száma: 2049.

2 2. Két településből összevont község (Abád és Szalók). I. Abád: 1200 körül (Anonymus): Obad,

3 1271: Abad,

4 1349: Abad,

5 1395: Abad,

6 1404: Abaad,

7 1552: Abaad, illetve Abad,

8 1564: Abad,

9 1571: Apád,

10 1655: n 1686: Abad,

12

1731: Abád,

13 1796: Abad,

14 1837: Abád,

15 1852: Tisza-Abád, illetve összevontan: Tisza-Abád-Szalók,

16

1879: Tisza-Abád,

17

1896: Abádszalók.

18 II. Szalók: 1248-ból való említése nem igazolható.

19

1271: Zalouk,

20

1403: Tyzazalok,

21 1405: Tyzazalok,

22

1546: Zalók,

23

1549: Zalok,

24 1552: Zalók,

25

1554: Tyza Zalok,

26

1564: Tyzasalok,

27

1571: Szalók,

28

1647: Tisza-Szalók,

29

1675: Tisza-Szalók,

30 1686: Tisza-Szalok,

31 1731: Szalók,

32

1796: Tisza Szalók,

33

1837: Szalók,

34 1852: Tisza-Szalók, illetve Tisza-Abád-Szalók,

35 1879: Tisza-Szalók,

36

1896: Abádszalók.

37 Abádszalók két önálló községnév összetételéből keletkezett földrajzi név. a) Abád: Az Aba személynév -d kicsinyítőképzős alakja. Aba török eredetű honfoglaláskori személynév, amely egyben nemzetségnév is volt. Jelentése: apa.

38 b) Szalók: puszta személynév eredetű földrajzi név a török eredetű, honfoglaláskori Szalók személy és nemzetségnévből alakult. A név jelentése ma még tisztázatlan.

39 Mindkét név a XIII. század előtti névadási rendszerbe illeszkedik.

40 Mai szóhasználatban: Abádszalók, de külön is: Abád és Szalók. 3. Régészeti leletek: neolit: Berei-rév; késő bronzkor: Berei-rév; vaskor: Aba-sírja kőkereszt, Bere-Telekhát. Szarmata: Bére-Telekhát, Dobi-halom; népvándorláskor (gepida): vasútállomás, középkor: Bere-Telekhát.

41 Az abádi rész utcás település, tanyavilág nélkül, a szalóki rész egykori halmaztelepülés. Mindkét falu építkezését a lopott-tornácos, egyes- vagy ikeroszlopos ház jellemzi. Tagolt társadalmából a gazdák és a vándormunkások váltak ki önálló és határozott rétegként. Az uradalmi legeltető állattartás nagy súlyú volt. Jellegzetes szokás a római katolikusoknál a betlehemezés és a búcsúk, a reformátusoknál a halotti tor, a kocsmai táncok. A református abádiak viseletét a hosszú szalagú menyecskefőkötő, a római katolikusoknál a szalókiakat a fehér hímzésű gyolcs főkötő jellemezte. Jelentős volt a népdal, ballada és meseanyaguk, illetve a babonás történetek, főként a katolikusoknál. Cigány lakossága is nagyszámú.

42