Sebők Balázs: Szolnok megye szocialista iparosítása 1950-1970 - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 13. (Szolnok, 2015)
II. Az I. ötéves tervidőszak (1950-1954)
A fent említett üzemek tiszafüredi telepítésére aztán mégsem került sor: már az 1953 nyarán bekövetkező belpolitikai és beruházás politikai fordulat (lásd alább) előtt, 1953 márciusában felmerült, hogy - mindamellett, hogy növelték a leendő krakküzem kapacitását - a telepítés helyszínét is meg fogják változtatni. Az üzem tervezése ekkor még mindig „kezdetleges stádiumban volt”. 1953 kora nyarán aztán leállították a krakküzem tervezését és a beruházási célt is felülvizsgálták, módosították: a tiszafüredi telepítés helyett ekkor már a nagylengyeli olajmező közelében vagy Szőnyben kívánták felépíteni az új üzemet. Érdekes, hogy az egy esztendővel korábbi telepítési érvek szerint még kizárólag a keleti országrészbe tartották kívánatosnak elhelyezni az új beruházást. Ennek indokaként egyrészről a honvédelmi és áruelosztási érvek szóltak (a telephely távolabb esett a „veszélyes” határvidékektől, az üzemanyagra pedig a tiszántúli mezőgazdaság megnövekedett igényeinek kielégítésére volt szükség), másrészt pedig az ország valamennyi akkori finomítója - a kicsiny, elavult nyírbogdányi kivételével - a nyugati országrészben helyezkedett el.265 2.6.3. Az egyedülálló Martfű: egy község országos jelentőségű nagyiparral Martfű nemcsak Szolnok megyében, hanem az alföldi települések között, de még országos viszonylatban is igen speciális helyzetben volt. Az eredetileg Tiszaföldvárhoz tartozó település határába még a II. világháború időszakában egy országos jelentőségű cipőgyártó nagyüzem települt, amely köré jelentős lakótelep is épült, így már-már egy városias település jött létre. A dinamikusan fejlődő és a szocialista iparosítás távlati terveiben is szereplő Martfű azonban túl közel esett a gazdaságpolitikai tervekben mindenben előnyt élvező és a megyében szinte privilegizált helyzetben lévő Szolnokhoz, ezért kiemelt településfejlesztésre nem számíthatott. A gyár viszont ott állt az időközben önállósult Martfű település területén, termelése pedig nem állt le még a legkedvezőtlenebb 1945-ös esztendőben sem, sőt abban az évben csak a Vörös Hadsereg részére 71.400 pár lábbelit kellett gyártania. Komoly nehézséget jelentett viszont, hogy munkásainak egy része a háború miatt Érsekújvárra került az ottani cipőgyárba, akiknek egy része nem is tért vissza: ezeknek a munkásoknak a pótlását pedig nem lehetett egyik napról a másikra megoldani egyéb képzetlen munkaerővel. Az államosítás után a gyárat erősen MNL OL OT TŰK. XIX-A-16b. Isz.: 0053/IX/52. Ásványolajfinomító és krakküzem iratai, Tiszafüred. A nyugati országrész akkori finomítói a következő települések közelében helyezkedtek el: Szőny, Almásfüzitő, Csepel, Pét. 105
