Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 34. (Szolnok, 2020)
TANULMÁNYOK - ORSZÁGH LÁSZLÓ: A fegyvernek! svábok asszimilációja
József és neje, báró Orczy Anna, hogy a munkaerőhiányt telepítésekkel igyekeznek pótolni.9 9 BOGNÁR A. 1979. 41. p. 10 Uo. 42. p. 11 Fegyvernek község az 1870-es évekig Heves-Külső Szolnok vármegyéhez tartozott. 1871-ben nagyközségi rangot kap, 1876-ban csatolják az újonnan megalakult Jász-Nagykun-Szolnok vármegyéhez. A korábbi elnevezése Puszta-Fegyvernek volt. Forrás: MNL JNSzML XV. 7. a. Közvetlenül levéltárba utalt iratok gyűjteménye. Általános iratok. (Továbbiakban: KL általános iratok.) Cs. 7/1926 Jász-Nagykun-Szolnok vármegye 47 községének adattára. -1. Fegyvernek község általános leírása. 12 Gróf Szapáry József levele Friedrich List közgazdászhoz (a kézirat másolatának magyar fordítása). Forrás: Huberné Doroszlai Éva helyismereti anyagának gyűjteményéből, Fegyvernek. 13 SCHLEICH Lajos: A fegyverneki svábokról. Debrecen, 1934. 8. p. A szomszédos birtoktesten, Puszta-Fegyvernek középső részén - ahol Fegyvernek halmazos elrendezésű magja ekkorra már kialakult, és a magyar népesség száma tovább növekedett - a fentebb említett pásztorok, cselédek, dohányosok éltek. Melléjük Baldácsy Antal igyekezett felvidéki szlovákokat telepíteni, amely nem mutatkozott tartósnak az őket tizedelő kolera miatt.10 A szlovák eredetű családok jelenlétéről - akik közül kevesek mégis gyökeret vertek Fegyverneken - a korabeli anyakönyvekből is szerezhetünk információt. III. A svábok letelepülése Puszta-Fegyverneken11 III. 1. A letelepedés közvetlen előzményei Sváb summások jelenlétére utaló nyomokat már az 1830-as évek elejéről találunk Fegyverneken, akiknek a száma évről évre gyarapodott. Idénymunkát végeztek, azaz tavasztól őszig dolgoztak az uradalomban, majd hazatértek. A szájhagyomány szerint gróf Szapáry József és neje, báró Orczy Anna kellően elégedett volt a svábokra jellemző munkamorállal, amelyet a határban a gabona betakarítása során tanúsítottak. Ezen felbuzdulva a grófné a svábok telepítését szorgalmazta a kiterjedt birtokukra. 1844 júliusában gróf Szapáry József levelet intéz Friedrich List német közgazdászhoz, amelyben tudomására hozza a telepítési tervét, azaz hogy német családokat kíván birtokára költöztetni.12 A döntésében állítólag szerepet játszott a környékbeli magyar aratómunkások megbízhatatlansága is.13 Kétségtelen, hogy a gróf úr és neje, báró Orczy Anna ismerhette azt a svábok által képviselt új munkamódszert, amelynek hatására Fegyvernekre való csábításuk mellett döntöttek. Valóban, a 19. század folyamán számos - a német telepesek erényeit méltató - írás látott napvilágot, amelyek sorából Berzsenyi Dániel niklai költő és birtokos sorait idézzük: „Az teszi a nagy különbséget a magyar és német polgár között, hogy majd minden német tud valami kis mesterséget, melyet a gazdaság mellett nagy haszonnal űz, s ha eladásra valót nem mindenki készít is, de a gazdasághoz megkívántatófaragást, építést, mórozást stb. majd mindenik tudja. (...) Megvallom, valami barbariest látok abban, midőn a német hölgyével és leányával csépeltet kaszáltat, szántat stb., noha másrésztrül meg kell azt is vallanom, hogy a német szorgalom nagy részét éppen az 37
