Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 34. (Szolnok, 2020)
TANULMÁNYOK - ORSZÁGH LÁSZLÓ: A fegyvernek! svábok asszimilációja
ORSZÁGH LÁSZLÓ A FEGYVERNEKI SVÁBOK ASSZIMILÁCIÓJA I. Bevezető Már az elemi és középiskolai tanulmányaink során találkozunk a hazai német jelenléttel az államalapítás idejéből, majd a középkori szász kiváltságos városokkal, hospesekkel (külföldről érkező „vendégekkel"). Köztudott, hogy a török hódoltság megszűnése utáni nagy svábtelepítési hullámokon keresztül érkeznek német anyanyelvű tömegek Magyarországra. Többek között ők lesznek az elnéptelenedett puszták újranépesítői, gyepek feltörői, mocsarak lecsapolói, a szőlőkultúra újra- vagy megteremtői, iparosok, bányászok. A magyarországi svábok kifejezés hallatán elsősorban a dunántúli vidékekre (Buda környéke, Tolna, Baranya, a Bakony és a Vértes települései) valamint a Bácskára asszociálunk. Már eleve a „sváb" kifejezés is összetett fogalom. Svábnak nevezték mindazon egyéneket, családokat, akik a török hódoltság utáni évtizedekben Magyarországra érkeztek, annak ellenére, hogy csak egy részük jött a földrajzi értelemben vett Svábföldről.1 A szélesebb köztudatban kevésbé ismert adalék, hogy a Szolnoktól jó harminc kilométer távolságra lévő Puszta-Fegyvernek, később Fegyvernek község lakosságának jelentős hányada német anyanyelvű volt a 19. század második felében. 1 SEBŐK László: A betelepítéstől a kitelepítésig - A magyarországi németek századai. In: Rubicon, 2012/11.5. p. A fegyverneki németekre elsőként - a földijeit kutatva - Schleich Lajos (1902-1995) néprajzi témájú írásai hívták fel a figyelmet, amelyek az 1930-as évek első felében jelentek meg - többek között - debreceni kiadványok hasábjain. A szerző megkerülhetetlen munkássága felbecsülhetetlen forrásértékkel bír a fegyverneki svábok történetének és néprajzának vizsgálatában. A téma országos ismertségéhez Szebeni Ilona, Barna Gábor és Cseh Géza járultak hozzá publikációikkal a közelmúltban, illetve jelen tanulmány szerzőjének is alkalma nyílt bemutatni a málenkij robotra elhurcolt fegyverneki svábokkal kapcsolatos tárgyi, írott és szóbeli közléseken alapuló forrásanyagot az „Emlékezet határok nélkül" címmel - a II. világháború áldozatainak emlékére - rendezett szolnoki konferencián 2017 februárjában. A tanulmány nem kíván foglalkozni azon kérdéskör boncolgatásával, hogy a török hódoltság alóli felszabadulást követően Magyarországra szervezetten betelepített németajkú népességnek és azok utódainak mekkora ráhatása volt a hazai gazdaság és a szellemi-kulturális élet fejlődésére. Csupán a címben felvázolt témára, azaz Fegyvernekre igyekszik koncentrálni. Megkísérli annak rekonstrukcióját, hogy milyen körülmények között települtek németajkúak Fegyvernekre, majd hogyan olvadtak be fokozatosan a többségi magyarságba. Schleich Lajos az 1930-as évek elején kutatta földijeit. Ekkorra már eltelt három emberöltő Annaháza („Svábfalu") 1846-os megalakulása óta, így a néprajzkutató nagyrészt az egykori telepesek gyermekei és unokái körében végzett gyűjtést. Azóta ismét magunk mö35
