Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 33. (Szolnok, 2019)
TANULMÁNYOK - FÜLÖP TAMÁS: „Egy darab Európa a magyar síkság közepén" - A szolnoki Tisza Szálló és Gyógyfürdő megépítésének városfejlesztési aspektusai
let"-rő\ és újabb „kisiklás"-ról beszélt.116 A szerző véleménye szerint, amikor a város közönsége ezt a monumentális épületet megépíttette „egy kis tiszaparti Gellért-fürdő létesítése lebegett szemük előtt", és az elegánsan berendezett 28 szobás szállodát - annak érdekében, hogy a külföldi kölcsönszerződésben rögzítetteknek megfelelően, jövedelemtermelő beruházása révén bevételekhez jusson - saját üzemeltetésében kívánta tartani. A jól felszerelt és modern étterem és szálloda üzemeltetése vonzó ajánlatnak számított a két világháború között is, és nagy volt az érdeklődés az üzemeltetés lehetősége iránt: „Az étterem, továbbá a kerthelyiség, báli nagyterem, előcsarnok, árkádsor, egyéb vendéglői helyiségek, s egy ehhez tartozó igen szép háromszobás lakás, kecsegtető bérletéről sokáig nem történt döntés. Mindenki a dolog természeténél fogva arra számított, hogy nyilvános árlejtés útján a legtöbbet ígérőnek adják bérbe, s ezáltal a város nagyszerű bevételhez juthat, amely évi összeg talán fedezheti is az építkezés súlyos kamatterhét. A pályázat, kiírása késett, de közben egymásután érkeztek ajánlatok, érdeklődések az ország minden tájáról, neves budapesti és vidéki vendéglősök részéről. Sőt külföldről, így Abbáziából is. Nyílt titok volt azonban, hogy hatalmas befolyások érvényesülnek a szolnoki vasúti restis érde kében. Westher István már közel két évtizede bérli a szolnoki MÁV-éttermet, s ez idő alatt kifogástalan hírnevet szerzett magának. Senki sem idegenkedett tehát attól, hogy Westher István, Rezső fiával egyetemben legyen a fürdő-vendéglő bérlője, bár hallatszottak olyan hangok is: ide olyan vendéglős kell, akinek nagyobb tapasztalatai vannak, s aki talán mondénabb helyet csinálhat a Tisza szép partján. " A szerző szerint - kihasználva a nyári szabadságát töltő polgármester távollétét - a képviselőtestület napirendre tűzte a szálloda és éttermek üzemeltetésének ügyét. Majd a hírlapíró így rekonstruálta a félévvel korábbi történéseket: „Nyilvános pályázatot nem hirdettek, hanem felállott Szolnok város képviselőtestületi ülésén a helyi ügyvédi kamara elnöke, Kiss Ernő főrendiházi tag, s igen meleg hangon méltatva Westher István konyháját, kifejtette, hogy csak benne lát kellő garanciát arra, hogy ez a vendéglőszálloda nem fajul erkölcstelen hellyé. Hiába szállott e véleménnyel szembe a szolnoki gazdák kitűnő vezére Body (sic!) István, a képviselőtestületi tagok egy része kivonult a szavazás elől, más része pedig a kétségtelenül jó szónok, s népszerű ügyvéd érvelésének hatása alatt döntött: bérbe adták Westheréknek a vendéglőt az összes jelzett egyéb helyiségekkel és a háromszobás gyönyörű lakással évi 9.600 pengő bérért. " A város azonban nagyon „gavallér" módon viselkedett: „Mindez még semmi. Talán ennyiben meg is nyugodtak volna Szolnokon. De következett a második felvonás. A képviselőtestület elhatározta, hogy a város saját kezelésére szánt 28 szobás előkelő szállodát, felügyeletre és kezelésre ugyancsak Westherre bízzák. Olyképpen, hogy a város fizeti a személyzetet, tehát a portást, szobaasszonyt, szobalányokat és napszámosokat, összesen 5 embert, akiket Westher élelmez, a felügyeleti és kezelési' költségekért viszont ugyancsak évi 9.600 pengőt szavaz meg Westherék részére." Az igencsak nagyvonalú ajánlatot így kommentálta a szerző: „E gavalléros döntés bizonyára Westheréket lepte meg a legjobban, mert így nem fizetnek semmit a szép lakásért és az egész bérletért!" A valódi probléma azonban az volt a cikk írója szerint, hogy a fellebbezés ellenére ezt a képviselőtestületi döntést, amely „Szolnok városát hatalmas bérösszegektől fosztja meg" sem a vármegye, sem a belügyminiszter - aki „nem engedélyezte a szolnoki városi tisztviselők számára megszavazott karácsonyi egész havi segélyt" - nem kifogásolta, így értetlenül állt az előtt, hogy „ha igaz a 116 Magyarország, 1928. február 8.13. p. (Online: https://adtplus.arcanum.hu/hu/ 2018. március 1.) 103
