Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 31. (Szolnok, 2017)
TANULMÁNYOK - SZIKSZAI MIHÁLY: Adatok Jász-Nagykun-Szolnok megye kisvasútjainak történetéhez 1945 után
terveztek. A másik végponton Tiszaszentimrén viszont új üzemvezetőségi épület, motorszín és laktanya elhelyezésére volt szükség. Kétállásos motorszín épült volna még Tiszagyendán és Pusztataskonyban. Váróhelyiséget terveztek Tiszabőn, Tiszagyendán, Tiszaroffon, Tiszaburán, Abádszalókon és Tiszaderzsen. A tervezett vasút felépítménye 14 kg/fm sínek felhasználásával készült volna, valamint másfél méter hosszú talpfákkal. A vontatáshoz 1 db A-26 jelű mozdonyt11, 9 db C-50 típusú mozdonyt12 , 28 személyszállító kocsit, 18 teherkocsit, és 150 lóré kocsit kívántak használni. A személyzet Fegyverneken és Tiszaszentimrén 1-1 üzemfőnök, összesen 13 vonatvezető, 26 vonatkísérő és 13 motorvezető. A végső változatban a Fegyvernek-Tiszaszentimre közti kisvasúti vonalon közforgalmú személyszállítást kívántak megvalósítani. Az A-26 jelű kisvasúti mozdony 2 tengelyes Diesel-motoros, mechanikus erőátvitelű csatlórudas meghajtású volt. A Diesel-motor és a hajtómű beépítése illetve a rugózás kialakítása új elvek alapján, egy 1949-es szabadalom alapján, a hátsó tengely felhasználásával három ponton felfüggesztve történt. Még ebben az évben újra tervezték, a motort meghagyták, de új sebesség és irányváltót kapott, maximális sebessége így 20 km/óra, teljesítménye 26 LE lett. A jármű 600 és 760 mm nyomtávval készült. Az új típus A-261, majd B-26 típusjelzést kapott. A mozdonnyal problémák merültek fel, 1952-ben befejezték a gyártását. A C-50 típusú motormozdony már sikeres járműnek számított. A típus alapötlete Lacsny Árpád és Birknes Tihamér találmánya amelyet „Gazdasági Vasúti motormozdony typus kialakítása ” címmel nyújtottak be. A mozdonyokhoz a Csepel Diesel-motort javasolták. Új sebességváltót és irány váltót terveztek, valamint zárt mozdonysátort. A javaslatot a döntéshozók jónak tartották, de több változtatással, pl. kardántengely, két független fékberendezés. A típust ezután sorozatban gyártották és a kisvasutak meghatározó mozdonya lett. 1952-1968 között 270 db mozdonyt gyártottak, négyfajta nyomtávval (600, 760, 950,1000 mm). Napjainkban is 60 db található ebből a típusból. Forrás: Kisvasúti mozdonyok, az A 26-tól a C 50-ig. Fejezetek a magyarországi kisvasúti mozdony gyártás II. világháború utáni történetéből. Összeáll.: Balogh Imre. 2013. febr. Letöltés ideje: 2016.09.19. A 158 km hosszú kisvasúti hálózat 63,3 millió Ft beruházást igényelt volna. A kivitelezési munkákat hét ütemben javasolták elvégezni. Az építési költségeket a Közlekedés és Postaügyi Minisztérium, az Állami Gazdaságok Minisztériuma, a Földművelésügyi Minisztérium és az Országos Vízügyi Főigazgatóság között kívánták elosztani. Az UVATERV képviselője és a Törökszentmiklósi Járási Tanács vezetői 1954. október 13-án megbeszélést folytattak a járási tanács épületében a kisvasút ügyében. A tanács vezetői támogatták a tervezetet, de megemlítették a Kisújszállási Gazdasági Vasút továbbfejlesztését Szenttamás felé. A következő napon megbeszélésre került sor Tiszagyendán és Tiszaroffon ahol a község képviselői egyetértettek a tervezettel, hiszen így az elsőként említett település is eléri a tiszai kikötőt ahonnan biztosítva van a cukorrépa, rizs, építőanyag elszállítása. Október 22-én már a megyeszékhelyen találjuk az UVATERV képviseletében eljáró Faludy Ervin Péter mérnököt. A Szolnok Megyei Tanács épületében megbeszélést folytatott dr. Salló Ferenccel a Terv Osztály és Éliás Lászlóval a Város 190
