Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 26. (Szolnok, 2011)

TANULMÁNYOK - CZÉGÉNY ISTVÁNNÉ–SZIKSZAI MIHÁLY: Fejezetek Szolnok vízellátásának és csatornázásának történetéből

1969-ben a Beruházási Vállalat egy kísérleti üzem megtervezésével bízta meg a MÉLYÉPTERV-et, hogy az itt szerzett tapasztalatokat felhasználják, a létesülő víztisztító berendezés üzembe helyezésénél. Ennek kivitelezésére azonban nem került sor. A tervek viszont 1970-re elkészültek, s a következő év szeptember 6-án megkezdődött a vegyszer-előkészítő és -keverő épületének alapozása. Az építkezésen átlagban 120 -150 ember dolgozott folyamatosan. 1973. augusztus 7-én a szűrőház és a központi épület kivitelezését kezdték meg, 1974-ben a két derítő, csőfolyosó és közlekedőtér megvalósítására került sor, majd folytatódott a kazánházzal. 1978-ban a gépészeti munkák következtek, végül a próbaüzem és a befejező munkák. Az új víztisztítási technológia műveletei az alábbiak voltak: dobszűrés,

levegőztetés, vegyszerbekeverés, derítés, gyors homokszűrés, csírátlanítás (klórozás).

1981 májusában kezdték el építeni Szolnokon a Széchenyi lakótelepen a 3.000 m3-es 76 m magas víztornyot. A kivitelezésben részt vett a KÖTIVIZIG és a Szolnok Megyei Víz-és Csatornamű Vállalat. Ezeket a víztornyokat a Budapest XVIII. kér. Lakatos utcai emelt kelyhes kísérleti torony mintájára kezdték el építeni, többek közt Pestszentlőrincen, Csepelen, Kecskeméten és Szolnokon. A terveket a MÉLYÉPTERV készítette. A toronytörzs csúszózsaluzatos technológiával készült. A víztartó kehely szerkezetet az alaptest síkjában építették ötfajta előre gyártott vasbeton elemből. Ezután húzták fel emelő berendezés alkalmazásával.

1987-ben a vízvezeték hálózat hossza már elérte az 500-550 km-t, az éves víztermelés pedig az 12.298.000 m3-t, míg a napi vízmennyiség a csúcsfogyasztási időszakban 63-65.000 m3/nap körül alakult. Ennek a fogyasztásnak valamivel több, mint 40 %-a került ipari felhasználásra. A vízmű technológiai rendszere alkalmas volt a fizikai és hidrobiológiái követelmények kielégítésére, ugyanakkor a kémiai szempontok figyelembe vétele tekintetében csak részleges tisztítási hatékonyságra volt képes. A vízmű az előzőekben ismertetett új létesítményekkel bővült. 1985 augusztusában az új mederpilléres vízkivétel készült el,31 110.000 m3/nap teljesítménnyel, míg 1987 májusában a 3. számú derítőt helyezték üzembe.32 A szolgáltatott ivóvíz

1985-ben adták át a mederpilléres vízkivételi művet. A nagy mennyiségi igényre számítva 110.000 m3/nap teljesítményűre tervezték. A vasbeton pillérszerkezet a Tisza folyó szabályozási vonalán helyezkedik el. A víz a párhuzamos elrendezésű szívókamrákba kerül, ahonnan szivattyúk emelik fel a vizet két acélcsövön keresztül, a mikroszűrőkbe.

Az új 3. sz. derítőben próbálták ki a MÉLYÉPTERV csőköteges lamellarendszerét. A derítő kb. 55 millió Ft-os beruházásként épült meg. Próbaüzemét 1987. március 3-án kezdte meg.

395