Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 25. (Szolnok, 2010)
TANULMÁNYOK - CSŐKE TIBOR: Ipolyi Amold törökszentmiklósi évei, különös tekintettel Mátyás király korvinái megtalálására
éves korára 6 gimnáziumi osztályt végzett el Balassagyarmaton. Otthon házitanító és édesanyja is tanította, s magánvizsgáit letéve az esztergomi főegyházmegye kisszemináriumában, majd a pozsonyi Emericanumban tanult két évig. Újabb két év tanulás a nagyszombati érseki líceumban, majd teológiai tanulmányok következtek a bécsi Pázmáneumban. Itt az 1840-es években kibontakozhatott szellemisége: a kollégiumi önképzőkörben kezdődött tudományos munkássága. (A német származású Stummer Arnold, itt vette fel az Ipolyi nevet, gyermekkora vidékének folyójáról.) Két, a Magyar Iskolába benyújtott dolgozata - a Vallás és művészet, valamint A magyarok ősvallása - címében is jelzi nagy művének a Magyar Mythologiának születését. 21 évesen végzett teológiai tanulmányaival (1845-ben szerzetespappá szentelték), majd 3 évet kellett várnia a kánoni korig, hogy áldozópappá szentelhessék. 1845-ben Mednyánszky Alajos kamarai elnök fia, Dénes nevelője lett, és ezzel megkezdődött életének sajátos, nevelősködő szakasza, melyet később a Pálffy-Daun családnál folytatott. A főrangú házaknál betöltött nevelői megbízatás sok papi pályának volt első állomása ebben az időben, habár Ipolyinak ez nem jelentett társadalmi emelkedést. Mednyánszkyéknál a család könyv- és levéltárának rendezője is volt. 1847. augusztus 17-én áldozópappá szentelték, és Komáromszentpéterre került káplánnak. Az 1848-as események alatt Pozsonyban volt hitszónok. Édesapja még ebben az évben meghalt, családja emiatt anyagi gondokkal küszködött. 1849 elején gr. Pálffy Lipót Ferdinánd pozsonyi főispán ezért ajánlotta fel Ipolyinak először a fia melletti nevelői, majd a zohori plébánosi megbízást. 1849. október 1-jétől 1860. június 10-ig15 zohori plébános volt. (A Pozsonytól északra lévő Zohor plébániájának adományozási joga a birtokos Pálffyakat illette.) Ipolyi kénytelen volt elfogadni a jó jövedelmű plébániát, mert apja halálát követően nagy családja a vagyoni csőd szélére került. Ipolyi két fivére, Gyula és György, mint a szabadságharc volt honvédjei, munkát sehol sem vállalhattak. Lajos nevű testvére, aki az 1848/49-es forradalom és szabadságharc idején Békés vidékének volt kormánybiztosa, Törökországba menekült, mert előbb halálra, majd „kegyelembőr tizennyolc évi - fogházra ítélték. Két leánytestvére még nagyon fiatal lévén nevelésre szorult, így Arnold lett a család fenntartója. Zohor teljesen tót falu volt, ahol Ipolyi megtanult A zohori anyakönyvi bejegyzések szerint 1849. október 1-jén temetett először, s 1860. június 10-én keresztelt utoljára Zohoron Ipolyi. Közli RONCSOL László: Csallóközi útiképek. Pozsony, 1993. 12. p. (előszó). Az Egri Főegyházmegyei Könyvtár kéziratállományában megtalálható egy Ipolyi-levél, amelyet 1860. április 30-ai keltezéssel küldött Zohorról Danielik Jánosnak. 249
