Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 25. (Szolnok, 2010)
TANULMÁNYOK - CSŐKE TIBOR: Ipolyi Amold törökszentmiklósi évei, különös tekintettel Mátyás király korvinái megtalálására
Jelentős volt az állattenyésztés is: „Maga Törökszentmiklós is gyönyörű ökröket nevel, de a marha hizlalás és birka tenyésztés ”4 a környékbeli pusztákon is általános. Az iparűzők közül leggyakoribb volt a csizmadia (37), de cipészek, szűcsök, takácsok, molnárok, kovácsok, asztalosok, kerékgyártók, szappanfőzők, szabók és kereskedők is foglalatoskodtak a városban. Lakosai teljes vallási egyetértésben éltek: „Török-Sz.-Miklós ma virágzó mezőváros a pest-debreczeni vasútvonalban. Lakosainak dicséretére meg kell emlitenünk, hogy habár két vallásfelekezethez tartoznak, szép egyetértésben és békeségben élnek; és ámbár mindakét fél híven ragaszkodott és ragaszkodik hitéhez és vallásos meggyőződéséhez, azért a viszonyosság elve a keresztény szeretet és türelem szellemében mindenkor gyakoroltatott és gyakoroltatik és emberi emlékezet óta nemcsak nem merült fel közöttök semmi vallási súrlódás, sőt inkább a socialis téren egymással mindakét fél megelőző kímélettel és kölcsönös őszinteséggel találkozik és bánik. ”.5 1860-ban Törökszentmiklóson három vallási felekezet volt jelentős: a református, a katolikus és az izraelita. Ipolyi hivatalba lépésekor a református lelkészek Szondy Lajos és Almásy László,6 a rabbi Stein Pinkász7 volt. Hogy milyennek láthatta Törökszentmiklóst az új plébános, arra álljon itt egy ismeretlen, valószínűleg a városi vezetésben, elöljáróságban résztvevő leírása: ha veszszük kis városunkat és határunkat kívül és belől, az a középszerű mezővárosok sorában mindenkor megállhat. Kívül egyfelől a Tiszaszabályozás által kiapadt úgynevezett „tinóka-laposunkat” erdőnek formáltuk, a nevendékfák alá luczemást csináltunk, veteményeket ültettünk. Az iskolák számára azok alatt kis kertet árkoltunk, s egy részét gyümölcsfacsemetékkel beültettük, s tanítóinknak különbség nélkül földet ajándékoztunk különösen azért, hogy ezután tanítványaikat a kertészetre is oktassák és tanítsák; másfelől a vasúton inneni részt ház- és temető-helyeknek a városnak adtuk, az eddig haszonvetetlen vályogvető-gödröket betöltöttük; veteménynyel, zabbal, árpával bevetettük, föléjök különféle fákat ültettünk s az indóház előtt sétatért alkottunk, s mindezekre közös legelőnk felosztása adott alkalmat. Megértünk ugyanis arra, hogy minden ember használja a magáét, úgy a hogy FÉNYES Elek: Magyarország geographiai szótára. Pest, 1851. ALBERT Ferencz, Montedegoi: Heves és Külső Szolnok törvényesen egyesült vármegyék leírása. 1868. 509. p. VADAI Ferencz: Történeti visszapillantás. Mező-Túr, 1889. 28. p CSŐKE Tibor: A törökszentmiklósi zsidó hitközség életéből. In: Törökszentmiklósi kalendárium. Törökszentmiklós, 2008. 62. p. 245
