Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 16. (Szolnok, 2001)

TANULMÁNYOK - Bagi Gábor: Szolnok visszafoglalása 1685-ben, és jelentősége a török elleni felszabadító háborúk első szakaszában / 9. o.

utóbbiról van szó. A török elleni felszabadító háborúban a Habsburgok a Német -Római Birodalom fejedelemségei, illetve a fél Európából érkező önkéntesek és pénzsegélyek segítségével tudták csak a hódoltságot felszabadítani. A győzelmet azonban nem adták ingyen. Egyedül 1684-ben Budánál 23.000 katona esett el, de az 1686-os sikeres ostrom esetében is közel ekkora áldozatokról írnak a szemtanúk. Buda felszabadításáig a keresztény erők magyarországi veszteségei nem sokkal maradtak alatta a 60.000 főnek, míg a teljes háború katonai veszteségeit bizonnyal ennek duplájára, esetleg még magasabbra tehetjük. Emellett azt is figyelembe kell vennünk, hogy ez a tömeg zömmel jól kiképzett, harci tapasztalatokkal rendelkező sorkatonaság volt, mely néhány évvel korábban jórészt egymás ellen harcolt a Rajnánál, vagy épp Magyarországon. A magyar történeti köztudatban a török elleni felszabadító háború elesettjeire nem szokás emlékezni. 1867 után a Thaly Kálmán és Takáts Sándor nevével jelzett kurucos történetírás a törököt is felülmúló Habsburg kizsákmányolást emelte ki, valamint a rendi önállóság sérelmeit. 1945 után pedig azt nem volt célszerű hangsúlyozni, hogy a "felszabadítók" döntően német nyelvterületről származtak. Kétségtelen, hogy ezek a katonák nem csak Magyarország érdekeiért harcoltak, hosszabb távon azonban - az ország részleges újraegyesítése és a rendi alkotmányosság alapjainak biztosítása után (szatmári béke) - áldozatukkal mégis elősegítették annak fejlődését. Már csak ezért sem szabad elfeledkeznünk róluk, harcaikról, áldozataikról.

49 49 Ua. 36