Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 13. (Szolnok, 1998)

TANULMÁNYOK - Papp Izabella: Kiss Pál honvédtábornok (1809-1867) / 59. o.

az elfoglalása volt.

27 A többször is módosított hadművelet során a december 14-re tervezett támadást elhalasztották mivel a Berzaván nem készült el a híd és a csapatok is pihenésre szorultak. Damjanich hadosztálya ezért december 13-án a többségében szerbek által lakott Jarkovácra szállásolta be magát, ahol ugyanarra a szállásra került Damjanich, Leiningen és Kiss Pál. A fáradt magyarokat álmukban támadták meg a szerbek a helyi lakosok aktív közreműködésével. Előfordult, hogy a házakba beszállásolt honvédeket házigazdáik ölték meg. A három tiszt katonáit összegyűjtve próbálta a váratlan támadást visszaverni.

28 A véres éjszaka hangulatát érzékelteti Hamvay Ödön leírása: „Kiss őrnagy és Leiningen gróf harsány parancsszava hallatszik ki néha a borzasztó káoszból. Minden ház egy erősség. Külön kell bevennie a honvédeknek, hogy előre juthassanak. Majd rettenetes hír terjed el a harcolók között: Damjanichot orozva megölték, Kiss őrnagy elesett. ... Csapata élén megérkezik Damjanich is. - Utánam fiúk! s kitör a falu északi részén a Berzava partjára. Itt gyülekezik lassankint a 3. zászlóalj. Kiss Pál és Leiningen is kijutnak a szőlőhegyek alá. Kelet felől halvány világosság támad. Pirkad. "

29 Kiss Pál és Leiningen heves utcai harcokban vett részt az éjszaka során, Damjanich pedig a menekülő csapatokat visszafordítva sietett a segítségükre. Az újra rendezett csapatok két oszlopban betörtek a faluba és kiverték a szerbeket, majd felgyújtották a falut.

30 Ezt követően számos csatában harcolt együtt a három tiszt, akik származásban, neveltetésben és mentalitásban talán különböztek, de a bátorságban mindhárman igen hasonlóak voltak: a szerb származású Damjanich, a német Leiningen és a görög származású Kiss Pál, akik mintha személyükkel is jelképezték volna azt a széles körű összefogást, amely a magyarok szabadságküzdelmét jellemezte. 1848 utolsó napjaiban újabb összecsapásra került sor a szerbek és magyarok között. A perlaszi szerb felkelőtábor lerombolása után a szerbek bánsági központjukat, Pancsovát erősítették meg. Kiss Ernő 1848. december 31-én indított támadást Pancsova ellen. Bár több magyar egység rendkívüli bátorsággal rohamozta a fedett állásukban védekező szerbeket, az akció így is Ll HERMANN R. 1996. 231. 28 Uo. 232.; VADÁSZ 1. 1998. 71. 29 HAMVAY Ödön: Damjanich János (élete és szemelvények nejéhez intézett leveleiből) Bp. MDCCCCIV. 66. 30 HERMANN R. 1996. 128. 68