Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 13. (Szolnok, 1998)

TANULMÁNYOK - Kovács István: Lengyelek a szolnoki csatában / 41. o.

A lengyel zászlóalj két honvédzászlóaljjal együtt (egyikük feltehetően a 9. zászlóalj volt) - szapora léptekkel igyekezett a túlerővel megütköző dzsidások segítségére. "Hirtelen elviharzott mellettünk két század huszár. Föllélegeztünk, mintha kő esett volna le szívünkről, s a többiekkel együtt megállottunk" halljuk hosszú évtizedek múltán is MUkowski zihálását. 0 - a csatát megelevenítő magyar munkákkal ellentétben - a 3. zászlóaljról említést sem tesz. Számára a csata legmagávalragadóbb jelenete a lengyel dzsidások rohama, amelyről egyébként Bulharyntól Szycig, Dembinskitől Wysockiig minden lengyel memoáríró kötelességszerűen megemlékezik. Minkowski, a szemtanú, a majdani emigráns, vezető politikus és író, arra nézvést, hogy miért a lengyel ulánusok vezették be a magyar lovassági rohamot, ideológiai magyarázattal szolgál. A huszártisztek nagy többsége úgymond nem akart a császári dragonyosokkal megütközni.

19 Ürügyül a támadásukra a lengyelek megmentésének kötelessége szolgált. Mitkowski alighanem belekeveri a csatába a bácskai hadosztályban néhány héttel korábban lejátszódó seregbomlasztó események okait. Annak tisztjei nagyrészt valóban azzal az indokkal mondták fel az engedelmességet, hogy nem akarnak a császári katonaság ellen harcolni. A hadosztályt Vécsey erélyes fellépése megmentette, s a schwarz-gelb érzelmű tisztek távoztak. Aki ezután maradt, az tudta, mit vállal. Poninski, aki mint lovassági parancsnok, jó kapcsolatot tartott fenn a hadosztály magyar huszártisztjeivel, másként írja le az általa vezetett támadás előzményeit. A visszavonulást fedező osztrák ágyúk a balszárnyon álló lovasságot sem kímélték. Poninskiék türelmetlenül várták a rohamot elrendelő jeladást. A lengyel dzsidásoknak először nyílott alkalmuk rá, hogy nyílt téren kitüntessék magukat. A lengyel légió történetének kezdetétől fogva minden egység arra törekedett, hogy valamiféle páratlan bravúrja révén felfigyeljenek rá. Meg voltak ugyanis győződve róla, hogy tettük által a lengyel ügy is a figyelem középpontjába kerül. Napóleon lengyel könnyülovasezrede számára 1808. november 30-án a somosierrai hegyszorosnál kínálkozott először alkalom a kitüntetésre. A Madrid felé vezető út sziklás hágón vezetett keresztül, amelynek egymás fölötti négy szintjén a spanyolok ágyúkat helyeztek el, az utat szegélyező meredélyeket pedig megrakták gyalogsággal. A támadó franciák 96. gyalogezrede annyit sem tudott elérni, hogy a hegyszoros torkában húzódó árkot betemesse. A császár 9 Uo. 297. 47