Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 13. (Szolnok, 1998)

TANULMÁNYOK - Nánási Mihály: Mezőgazdaság, politika, népnevelés, népművelés a "fordulat" utáni első években / 275. o.

június 8-ig már a cséplőgépek használatának, területi beosztásának tervét is el kellett készíteni. Csak géppel volt lehetséges csépelni, annak befejezését termelőszövetkezeteknél és az állami gazdaságoknál augusztus 20-ban, egyéni termelőknél augusztus 31-ben határozták meg. A szemveszteség további csökkentése hangsúlyosan szerepel; súlyosabbá válhatott a felelősség a felelősségre vonás mértéke is, mivel annál figyelembe vehették az 1950. évi - a tervgazdálkodás büntetőjogi védelméről szóló - 4. sz. törvényerejű rendeletet (tvr.). A tvr. szerint az, aki rongálással stb. az ötéves terv megvalósítását veszélyezteti, 5 évig terjedhető fegyházzal büntethető. Súlyosabb esetben a mérték 10 év, ill. halálbüntetés is lehetett.

68 A gabonabegyűjtés alapját kezdetben két adónem jelentette. Az egyik volt a földadó (aranykoronánként 4 kg.), amelyet július 1-től szeptember 30-ig kellett beszolgáltatni. Ha valaki ezt az adott határidőig nem teljesítette, úgy visszamenőlegesen (júl. l-ig) 1 %-os késedelmi kamat fizetésre volt köteles. A másik adóféleségként a mezőgazdaság-fejlesztési járulék szerepelt. Ezt azoknak kellett beszolgáltatni, akiknek egy-egy településen 15 kh-nál nagyobb földterülete volt, s tiszta jövedelmük meghaladta az évi 150 aranykoronát (a kert, szőlő háromszoros területnagyságnak számított). A járulékot szintén búzában voltak kötelesek teljesíteni. 1949-ben annyi mérséklés történt, hogy a közép parasztnak számítóknál eltörölték ez utóbbi adófajtát, és csak azok fizették, akiknek földterülete 25 khnál, ill. tiszta jövedelme 350 aranykoronánál nagyobb volt. De ha valakinek kisebb földterülete, aranykorona értéke volt, viszont más forrásból az évi jövedelme elérte, vagy meghaladta az 5000 Ft-ot, úgy a fejlesztési járulék fizetésével kapcsolatos kötelezettsége megmaradt.

69 Nyilvánvaló, hogy ez a differenciálás a gazdagparasztság ellen irányult, valamint a közelgő országgyűlési választások sikere érdekében a középparasztság megnyerésére. A későbbiekben a gazdag parasztság esetében a járulék fizetése továbbra is a beszolgáltatás egyik formájaként megmaradt. A begyűjtés újrendszerű szabályozása 1950-ben történt meg. A minisztertanácsi rendelethez igazodó új szisztémát a Belkereskedelmi Minisztérium dolgozta ki, amely aztán évekig jellemző maradt. A lényeg az, hogy a terménybeadási kötelezettségek levonását különféle "vételi jegyek" bevezetésével párosították. 1.013/1951. (VI. 3.) Mt. határozat 18.058/1951. (VI. 6.) F. M. rendelet. 7.040/1948. (VI. 27.)., 7.090/1948. (VI. 27.)., 4.000/1949. (IV. 30.) sz. kormányrendeletek. 321