Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 13. (Szolnok, 1998)

TANULMÁNYOK - Papp Izabella: Kiss Pál honvédtábornok (1809-1867) / 59. o.

megerősített hűségével ellentétesek, nem várhat felszólításra, amellyel őt kötelességére visszahívják. Saját öntudatának, becsület iránti érzésének kell őt irányítani és meghatározni, és minden áron, még életének veszélyeztetésével is el kell hagynia a pályát, és vissza kell térni jog szerinti uralkodójához. Amennyiben az egyik visszatért elítélése visszariasztotta a vádlottat attól, hogy a lázadókat elhagyja, ez bizonyíték arra, hogy már akkor sem volt tiszta a lelkiismerete, különben nem riadt volna vissza attól, hogy ártatlanként a haditörvényszék elé álljon. Kiss Pál - bűnösségének tudatában - 1848 december végén a Bánátban menetelt, majd Szentesre, s ennek során 1849. január l-jén kapta meg előléptetését alezredessé. Damjanich parancsnoksága alatt néhány hétig itt maradt, majd Új-Arad bevétele után a cs. kir. csapatokon át Ó-Aradra, a vizsgálat alá helyezett Gál felkelő tábornok helyére küldték, ahol a szolnoki csata után Vécsey felkelőtábornok leváltotta. Leváltása után azt a parancsot kapta, hogy térjen vissza csapatához, amelyet azonban már nem Szentesen, hanem Komáromban talált, és velük Buda ostromához vonult. 1849. május 19én - tehát még Buda ostroma előtt - megkapta a péterváradi erőd parancsnokává kinevező pátenst, és egyúttal a parancsot, hogy menjen oda. Ebben az időben már ezredes volt. Kinevezését ugyanazon a napon (1848. április 14.) bocsátották ki Debrecenben, amikor a császár őfelségét mint Magyarország királyát trónjától megfosztották, és Magyarországon a köztársaságot bevezették. Kiss Pál 1849. június 4-én érkezett Péterváradra, ahol az erőd 1849. szeptember 7-én bekövetkezett átadásáig maradt. Kiss Pál péterváradi parancsnokságának idején, 1849. június 12-én, amikor Jellacic báró táborszernagy seregével Újvidéket megszállta, Kiss Pál a várost bombáztatta, aminek következtében az csaknem teljesen leégett. Újvidék lövetését a magyar kormány különleges érdemnek tekintette, amiért 1849. június 19-én budapesti dekrétummal tábornoki rangra emelte. Ezen kívül a vádlott Periasznál és Pancsovánál nyújtott teljesítményéért a lázadók rendjelének első és másodosztályát megkapta és viselte. A bűntény minősítése Az 5. sz. hadicikk szerint mindenki, aki olyan tettre vállalkozik, amely az alkotmány nagyfokú megváltoztatását célozza, felségárulásban bűnös. Ha Magyarországon az 1849. április 14. előtti mozgalom csupán fegyveres felkelésnek minősíthető, úgy attól a naptól, amelyen a jog szerinti uralkodót detronizálták, és monarchikus alkotmányt köztársasággá változtatták, az felségárulás bűncselekményeként jelölhető. Ezért a bűncselekményért 107