Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 10. (Szolnok, 1995)

ADATTÁR - Benedek Gyula: Oklevelek Jász-Nagykun-Szolnok megye volt hevesi részeinek 13. századi történetéből (1251-1299) / 181. o.

6. Az egri püspök bizonyságlevele arról az egyezségről, amely Tiszaabád és Tiszaszalók között született a Tiszában futó határról 1270. május 29. "[• • -]

1 Mi Lambert [Lampertus],

2 Isten kegyelméből egri püspök adjuk emlékezetül, hogy egyrészről a Tomaj nemzetsegbeli [de genere Thomoy] László fia Ampud [Ompud], valamint Pelbárt [Privartus] fiai Pelbárt és János, nemes férfiak a maguk, továbbá az egész nemzetségük érdekében; a másik [fél részéről] pedig a Szalók nemzetsegbeli [de genere Zolouk] Márton fia László a maga, az édestestvérei,valamint az egész nemzetsége érdekében, személyes jelenlétünk elé álltak és a felek élőszóval tanúsították; hogy jóllehet a Tisza megosztása ügyében nézetkülönbség keletkezett közöttük, amely egy ideig fennállt, végül is a béke létrejötte érdekében olyképpen egyeztek meg; hogy a Tisza felülete [corpus] - a Tomaj nemzetség határjeleitől a Tiszába szállásnál egészen addig a helyig, amelyet Berefarknak

3 neveznek - a sarudi és hevesi féltől [ex parte Sorúid et Hewes] elválasztva, a középvonalig eső rész a Tomaj nemzetségnek jut,

4 a szalóki féltől elválasztott rész pedig a Szalók nemzetségnek jut,

5 hozzátették még a felek, hogy a privilégiumot és a fent mondott perlekedésről készített összes oklevelet Keresztelő Szent János születése ünnepének nyolcadán [1270. július l-jén] a káptalanunk előtt kötelesek megsemmisíttetni és azon a nyolcadon [1270. július l-jén] a jelenlegi oklevélbe foglalt egyezséget a mondott káptalan kiváltságlevelében kötelesek megerősíteni;

6 Továbbá bizonyos Gyolcs nevű halastó [pisscina Golch vocata]

7 a Szalók nemzetségnél fog maradni örökre, de azért adtak egy márkát, vagy ezüst dénárokat az előbb mondott [Tomaj nemzetsegbeli] Jánosnak költség címén; Majdnem 9 oklevélsort hagytunk ki az egri káptalan 1284-ben kelt megerősítő okleveléből, amelyből 4 sor az 1270. július l-jén kelt oklevelének bevezető részét is magába foglalja. Lambert 1242 és 1275 között volt egri püspök. Ez lehet, hogy Burafark, amelynek feltételezésére az 1270. július l-jén kelt oklevél szövege ad lehetőséget. Ebben ugyanis van egy ilyen szövegrész "terras Bére et Abad [. . .] separassent". A Tisza partján, Tiszaabádtól délre Tiszabura volt /?/ a szomszéd és elhatárolni csak szomszédokat lehetett. Természetesen azt sem lehet kizárni, hogy Tiszaabád és Tiszabura között a 13. században létezett egy Bére nevű föld /terra/ is /Lásd: a 7. sz. oklevelet/. Ez úgy érthető, hogy a Tisza bal parti felét a tiszaabádi szakaszon a Tomaj nemzetség, az ettől délre eső részt /a bérei? burai? szakaszt/ a Hevesi és a Sarudi nemzetség, az északra eső részt pedig a Szalók nemzetség kapta. A Tomaj és a Szalók nemzetség birtoka közötti határpont földrajzilag nem azonosítható. Ez meg is történt. /Lásd: a 7. sz. oklevelet/. Az Ipolyi - Nagy - Véghely közlésben Solt formában látható, holott az oklevélben világosan olvasható a "Golch" szó. A tavat nem tudtuk azonosítani semmilyen Tisza-szabályozás előtti térképen. 196