Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 7. (Szolnok, 1992)
TANULMÁNYOK - Cseh Géza: Jókai Mór és az 1896. évi karcagi országgyűlési választás / 99. o.
Jókai Mór számára az 1896. évi országgyűlési választás politikai pályájának befejezését jelentette, aki karcagi bukása után többé nem jelöltette magát képviselőnek Jókai a választás lefolyásáról bogdi Papp Sándor leveléből értesült. A királyi közjegyzőnek írt válaszlevelében megható sorokkal búcsúzott el karcagi híveitől:,Eltűnni, elmúlni, elnyugodni: ez volt a vagyam. A dicstelen végnek is meg van a maga nimbusza. Ekkor főttetek ti hozzám, kedves barátaim, Karcag szabadelvű polgárai, fölhívni az agg harcost még egy utolsó csatára. Csak nekem volt az utolsó, nem tinektek. Nem ámítottatok csalóka diadalreménnyel, megmondtátok őszintén: szükség van a nevemre, hogy a nagykunok törzsfészkében a szabadelvüség várának fundamentuma megvétessék. Ez a cél el lett érve, a szabadelvüség vára fönnáll a Nagykunságban. Én pedig nyertem politikai pályám lefutó csillaga számára egy fényes végfellobbanást, ahelyett, hogy az elfeketülve hullott volna a tengerbe. Emlékezhetel rá, mikor a megérkezésemre általatok rendezett felvonulás végetért, így szállottam hozzátok: Szép temetést rendeztetek számomra! Nekem temetés volt az: de a szabadelvű pártnak föltámadás. Az Isten adjon tinektek erőt, egészséget, minden munkátokhoz kívánt sikert, a nagykunoknak boldogságot s anyagi és szellemi előmenetelt, mindnyájunknak dicsőséges, boldogságos hazát/" 40 A levélből egyértelműen kitűnik, hogy az agg író a bukásra már akkor is számított, amikor a képviselőjelöltséget elvállalta. A király fájdalomdíjául és jutalmául pártja iránti hűségéért Jókait 1897. januárjában a főrendiház tagjává nevezte ki és ezzel egyidőben a ,,Pro litteris et artibus rendjellel tüntette ki. 41 Jókai Mór bármilyen fájdalmasnak is érezte karcagi bukását, humorát a tengernyi keserűség közben sem vesztette el. Amikor a karcagi kocsmárosok a korteskedés alatt kiszolgált étel és ital számláit megküldték részére, azokból egyet Almásy Géza főispánnak az alábbi sorok kíséretében juttatott el: „Méltóságos uram, kedves barátom! Itt küldöm neked ezt a partecédulát. Sokszor meghaltam már a hazáért, de a temetési költséget sohasem követelték rajtam. Kérlek, igazítsd el ezt a dolgot az illető faktorokkal. Circumdederunt te ... 42 Jókai reményét, hogy bukása árán a Szabadelvű Párt Karcagon zászlót bonthatott, a későbbi választások nem igazolták. Áldozata a jövő szempontjából is hiábavalónak bizonyult, mivel a liberális eszme a nagykunok fővárosában nem talált termékeny talajra. A századforduló után karcagi választásokon függetlenségi jelöltek küzdöttek egymással a mandátumért, és a kormánypárt többnyire még jelöltet sem tudott állítani. Nem hiába írta Mikszáth Kálmán Jókai életéről szóló könyvében: „Karcag pedig olyan a szabadelvű párt végrehajtó bizottságának fiókjában, mint a selyemzsinór. Aki Karcagot kapja, annak harangoztak, az elvégezte politikai pályáját. 43 40 • > Kisújszállás es Vidéke, 1896. november 8. 41 MIKSZÁTH K. 1982. 350. 42 Uo. 43 Uo. 114