Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 7. (Szolnok, 1992)
TANULMÁNYOK - Cseh Géza: Jókai Mór és az 1896. évi karcagi országgyűlési választás / 99. o.
A polgári házasság bevezetését a modern korszak egyik fontos követelményének tekinti, mely érdekében a külföldi államok példájával érvel: „A polgári házasság behozatalára kényszerítve voltunk azáltal, hogy hazánkban hétféle vallásfelekezetnek hétféle törvényei vannak; az egyik törvényesnek ismeri el azt a házasságot, amelyet a másik szégyenletes együttélésnek bélyegez meg; az abból eredt gyermekeket az egyik törvényesnek, a másik törvénytelennek nyilvánítja: ebből egy kárhozatos zűrzavar keletkezik, amely az örökösödési rendet, a családi életet folytonos bomladozásban tartja. Ennek kellett véget vetni a kötelező polgári házasság törvénybeiktatásával. De ugyanezt behozták már a tisztán katolikus államok, Franciaország, Olaszország, Spanyolország, anélkül, hogy azoknak hithű lakossága vallásának megtámadását látta volna benne. Az egyházpolitikai törvényeket legélesebben ellenző „... néppárt jeremiási panasza pedig nem egyéb a vásári Lázárok alamizsnára buzdító jajveszékelésénél. — írja. Kétségtelenül hatásos stílusban megfogalmazott, a nagykun lakosság érzelmeinek megnyerését célzó alkotás ez a program, de a nagykunok helyi problémáinak felvetését nem tartalmazza. Ezáltal azonban némileg sablonszerűvé válik, mely az ország bármely más, reformátusok lakta választókerületében megjelenhetett volna. Nem szól a vízszabályozással kapcsolatos sürgető gondokról sem, noha erre már 1896. október 15-én, a karcagi választókerület küldöttségének budapesti látogatásakor is kitért. A nagykunsági földek nem egy, hanem két ármentesítési társulat területéhez tartoztak. Ezért a kisbirtokosoknak a törvényben előírtnál jóval nagyobb összegű hozzájárulást kellett fizetniük. Jókai nagykun hívei nemcsak a vízszabályozási terhek csökkentését, hanem olcsó hitelt is vártak neves képviselőjelöltjüktől. A Madarász Imre vezetése alatt álló karcagi pénzintézet 8 %-os kamatra adott hitelt, mely inkább a részvényeseknek, mint a kölcsönért folyamodóknak volt kedvező. 16 Ha Jókai új takarékpénztár vagy népbank felállítását ígéri, mely alacsonyabb kamattal biztosít hitelt, ellenfele, Madarász Imre hívei közül sokat megnyerhetett volna magának. Bár Jókai Mór még a kézenfekvően adott lehetőségeket sem használta ki a választók megnyerésére, és szinte csak írói népszerűségében bízva indult neki a karcagi választásnak, a szabadelvű nagykunok — a realitásoktól elszakadva - képviselőjelöltjük győzelmétől egyenesen azt várták, hogy a kormány ismét közigazgatási székhellyé, esetleg megyeközponttá teszi majd Karcagot. Arról álmodoztak, hogy egy közigazgatási reform átalakítja a megyék területét, és amennyiben szabadelvű képviselője lesz a vidéknek, Karcag lesz az új közigazgatási egység székhelye, és a város a királyi törvényszéket is visszakapja. 1 7 Meg kell jegyeznünk, hogy a nagykunok illúziója nem egyedülálló, mivel Jászberény lakossága Apponyi Albertnek évtizedeken át hasonló megfontolásból biztosított mandátumot. Ők az ellenzéki Apponyitól egy önálló Jász megye megalakítását és a jászberényi törvényszék visszaállítását várták. A karcagi szabadelvűek - Jókaival ellentétben — a küszöbön álló közigazgatási reform várható előnyeinek ecsetelésével a lakosság támogatását kívánták megnyerni. Újságcikkeikben azonban nemcsak ígérgetésekkel, hanem Madarász Imre lejáratásával, személye ellem vádaskodásokkal is igyekeztek a függetlenségi eszme híveit maguk 1 6 Madarász-ügy. Gy.I. Nk. Múz. 617-37. Uo. 107
