Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 7. (Szolnok, 1992)

TANULMÁNYOK - Cseh Géza: Jókai Mór és az 1896. évi karcagi országgyűlési választás / 99. o.

Mikszáth Kálmán Jókai életéről írt művében „Nomen est omen - mindenütt ott a Madarász név, ahol valami baj van. 13 Közel fél évszázaddal korábban, a szabadságharc idején a debreceni Esti Lapok első számában 1849. február 22-én Jókai a Nyári Pál-féle mérsékelt csoport védelmében cikket írt, melyben hangoztatta, hogy a hazát egyaránt meg kell védelmezni a külellenséggel és a túlzókkal szemben. Válaszul Jókait a radikális lapok hazaárulónak nevezték, mire ő a szélsőséges nézeteiről közismert Madarász Lászlót, a Honvédelmi Bizottmány rendőri ügyeket irányító tagját az Esti Lapokban azzal vádolta meg, hogy az 1848 őszén kivégzett Zichy gróf kincseiből ellopta a gyémántokat. Erre a megdühödött Madarász nagy sietséggel egy törvényjavaslatot fogadtatott el, mely szerint mindazokat halálbüntetéssel kell sújtani, akik az ellenséggel cimborálnak. Klapka György tábornok, a tápióbicskei csata hőse azonban levelében kiállt Jókai mellett, melyben kijelentette, hogy az Esti Lapok cikkeit átolvasta, és a vád, amit mások állítása alapján korábban ő is hangoztatott, „teljesen alaptalan és ő azt készséggel visszavonja. Klapka levelét Jókai az általa szerkesztett újságban azonnal közzétette, és ezzel a támadásoktól végleg mentesítette magát. Madarász Lászlóra azonban a Zichy gyémántok ügyében kiküldött bizottság kimondta a sikkasztás vádját, mellyel a rendőrminisztert kibuktatta a szabadságharc politikai vezetéséből, és távozásra kényszerítette Kossuth környezetéből.

14 Bár a debreceni affér Madarásszal Jókai és a mérsékeltek teljes győzelmével végződött, Klapka kiállása nélkül súlyos veszélybe sodorhatta volna az akkor még fiatal Jókai Mórt, az Esti Lapok szerkesztőjét. Későbbi politikai pályafutása során sokan támadták Jókait elvi következetlenségeiért, a 48-as eszmék feladásáért, mivel 1875-ben — Tisza Kálmánt követve — belépett a Szabadelvű Pártba és annak haláláig híve maradt. Bírálói valószínűleg nem veszik figyelembe Jókai Mór 1848—49-ben játszott szerepét, határozott kiállását a mérsékeltek oldalán, és azt, hogy a szélsőbal radikális eszméivel sohasem szimpatizált. Bár 1861 tol a határozati párt, majd a balközép képviselője, mindig a mérsékeltebb politikusok közé tartozott. A nemzeti eszme és öntudat ébrentartását célzó regényei, melyeket az 1850-es években írt, inkább az elnyomás ellen megfogalmazott tiltakozásnak, mint írói radikalizmusának termékei. Azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a XIX. század utolsó harmadára a Függetlenségi Párt egyre inkább ellentétbe került a reformkor és a 48-as forradalom eszméivel. Míg a Szabadelvű Párt az iparosítás, az ország nyugati típusú gazdasági és kulturális fejlődését, polgárosodását támogatta, addig a Függetlenségi Párt hívei a dzsentrik és a kisbirtokosok érdekeit elsősorban a hagyományos gazdasági és társadalmi struktúra megőrzésével igyekeztek felkarolni. A nagykun községekben és városokban az 1890-es években került sor a közlegelők végleges felosztására, mely a szántóföldi gazdálkodás kibontakozását segítette elő. Karcagon 1895 és 1902 között a közbirtokosság 25 ezer kh-as legelőjét kiparcelláz13 MIKSZÁTH Kálmán: Jókai Mór élete és kora. Bp. 1982. 349-350. 14 Uo. 147-152. 105