Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 7. (Szolnok, 1992)
TANULMÁNYOK - Cseh Géza: Jókai Mór és az 1896. évi karcagi országgyűlési választás / 99. o.
A karcagi lelkész, aki tagja volt Jász-Nagykun—Szolnok vármegye Törvényhatósági Bizottságának, országos és megyei kapcsolatait felhasználva Karcag város és a református egyház érdekében mindig igyekezett közbenjárni. Kitűnő szónoki képességekkel rendelkezett. Egyházi és világi ünnepségeken mondott beszédei Karcag lakosságára érzelmileg is nagy hatást gyakoroltak. Visszafogott, tartózkodó modorát azonban, melyet elsősorban az egyszerű emberekkel való személyes kapcsolatokban éreztetett, sokan gőgnek, mások lenézésének tekintették. 1892-ben Madarász Imrét egyhangúlag ellenjelölt nélkül ismét országgyűlési képviselővé választották Karcagon. 10 Az ezt követő, a millennium évében megrendezett választás azonban igazi megpróbáltatást jelentett Madarász számára. Bánffy Dezső miniszterelnök az ezredéves ünnepségek sikeres lezajlása után, a szociális és nemzetiségi mozgalmak ideiglenes apálya idején elég erősnek érezte magát ahhoz, hogy az ellenzékkel véglegesen leszámoljon. Az országgyűlést nagy sietséggel feloszlatták, és október végére új választásokat írtak ki. A kormánypárt részéről tanúsított erőszakoskodások és visszaélések miatt 1896 őszén az egész dualista korszak leghírhedtebb választása ment végbe Magyarországon. A Szabadelvű Párt negyvennégy új mandátumot szerzett, mellyel az ellenzék képviselőinek számát jelentősen apasztotta. A győzelem mégis kétes értékűnek bizonyult, mivel az erőszakoskodások az ország lakosságát a kormány ellen hangolták, és a parlamentben az indulatokat növelték. Az 1896. évi országgyűlési választások egyik legérdekesebb epizódja a karcagi választókerület mandátumáért folytatott küzdelem, ahol a képviselőséget Bánffy miniszterelnök minden áron meg akarta szerezni a kormánypárt részére. Nem csupán egy képviselői székről, hanem inkább elvi kérdésről és a Függetlenségi Párt lelki megtöréséről volt szó, mely az ellenzék ellen folytatott országos kampány fontos részét képezte. Ha ugyanis a karcagi választókerületben, ahol 1892-ben szabadelvű politikus még jelöltetni sem tudta magát és 2 évtizeden keresztül a választások mindig a 48-as ellenzék nagyarányú győzelmét eredményezték, a kormánypártnak 1896 őszén sikerül a mandátumot megszerezni, a függetlenségi eszme hívei országosan is súlyos erkölcsi vereséget szenvednek. Reménytelennek tűnt azonban bármilyen kvalitású szabadelvű jelölt indítása a rebellis hagyományokat ápoló karcagi választókerületben. Csupán politikai érvekkel és szónoki képességekkel a nagykunokra nem lehetett hatni. Mindezt vüágossá tette Timon Ákos, a kiváló szabadelvű jogtudós 1887 januárjában, majd ugyanez év decemberében megtartott pótválasztáson a függetlenségi Enyedi Lukács látványos veresége. A kormánypárt részéről csak olyan jelölt jöhetett szóba, aki a lelkész Madarász Imréhez hasonlóan nemcsak mint politikus, hanem az iránta megnyilvánuló személyes bizalom és érzelmi kötődés révén is hatást tud gyakorolni. Erre a millennium évében legalkalmasabbnak az agg Jókai Mór látszott, aki írói sikereinek csúcsára jutva, az általa képviselt szabadelvű eszme elleni érzéseket ellensúlyozhatta volna. Műveit az egész ország olvasta, és személyét nem politikusi, hanem írói tehetsége miatt tisztelték. A lakosság előtt a dicső magyar múltat, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc emlékeit romantikus regényeiben megörökítő író politikai hovatartozása Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Lapok, 1892. január 31. 103
