Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 7. (Szolnok, 1992)

TANULMÁNYOK - H. Bathó Edit: Az okszerű méhészkedés kialakulása a Jászságban / 117. o.

H. BATHÓ EDIT AZ OKSZERŰ MÉHÉSZKEDÉS KIALAKULÁSA A JÁSZSÁGBAN A méhészkedésnek és a méhészeti termékeknek csaknem minden korban igen megkülönböztetett jelentőségük volt. A méz és a viasz nagy értéke már a legrégibb időkben létrehozta a méhészeti termékekkel való kereskedelmet. A magyar méz, a viasz és a mézsör jó hírre tett szert az európai piacokon is. Már a középkortól szállították nyugati, északi és déli országokba. Az egyre fellendülő kereskedelembe a köznép is bekapcsolódott, főként vándorkereskedőknek adva el árúját. A jászsági méhészet emlékeit — az egykorú dokumentumok alapján — a XVI. századig tudjuk visszavezetni,

1 de feltételezzük, hogy a jászok már jóval korábban ismerték és űzték a méhészkedés egyszerű formáját, az erdei vagy zsákmányoló méhészkedést. A török hódoltság idején a Jászság lakói méhből is tizedet adtak, s a méhkas a későbbi idők folyamán is minden összeírásban adóköteles tételként szerepelt. A conscriptiók szűkös adatai nagyon fontos információk, jól tájékoztatnak a méhészet valóságos jelenlétéről és méreteiről. A XIX. század elejéig a méznek és a viasznak jelentős szerepe volt a Jászság népi háztartásában. A mézet, mint a legfőbb édesítőszert, elsősorban a táplálkozásban használták, de készítettek belőle mézsört és különféle üdítőitalokat is. Nélkülözhetetlen alapanyaga volt a mézeskalács-készítésnek, a népi gyógyászatban pedig orvosságként alkalmazták.

2 A XVIII. században a jászsági méhtartó gazdák zöme csupán családja mézszükségletének kielégítésére tartott méhet, mindössze 1-3 méhkast. Akadtak azonban nagyobb méhállománnyal rendelkező, intenzív mézkereskedelmet folytató gazdák is, akik jelentős haszonhoz jutottak a méhészkedésből. Szuhányi János jászalsószentgyörgyi káplán így ír a mézzel való kereskedelemről:

3 „ ... a Méhekkel való gazdáskodás; mely bátor ugyan már Magyar Hazánkban olly lábra állítatott, hogy 1792-dik esztendőben Nagy Kunságban tsak egyetlen edgy Kisújszállás nevezetű Helységben tsupán edgy Rozsnyói Kereskedőnek 178. akó mézet adtak el a'lakosok, ide nem értvén azt, a mit apródonként a' barkátsok onnét ki hordottak. Ezen HelységA Jászság méhtartására vonatkozó legkorábbi ismert adatok a hatvani szandzsák 1550-ből származó összeírásából maradtak ránk. FEKETE Lajos: Eine konskription von den Jassen in Ungarn aus dem Jahre 1550. In: Acta Qrientalia. Bp. 1960.116-143.; FEKETE Lajos: A hatvani szandzsák 1550. évi adóösszeírása. Jászberény. 1968. 73-80. BATHÖ Edit: Népi méhészkedés a Jászságban. In: Folklór és etnográfia47. Debrecen. 1988. 22. SZUHÁNYI János: Szorgalmatos méhész az az A' méhekkel való bánásról kérdésekben és feleletekben való oktatás. Pest, 1795.1. 117