Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 3. (Szolnok, 1988)
TANULMÁNYOK - Cseh Géza: Országgyűlési választási mozgalmak Jászberényben a kiegyezéstől a millenniumig / 87. o.
dalúságának gyanúja, mivel csupán kormánypárti szavazókat utasítottak el, „s komoly gyanú okok forognak fenn arra nézve, miszerint gróf Apponyira leszavaztak szavazásra nem jogosultak is". Továbbá megállapította a bizottság, hogy a szavazás a városi kerületek sorrendiségének teljes összekavar ás ával történt, amely a hasonló nevű szavazók személyazonosságának megállapítását megnehezítette. A bizottság vizsgálat megindításához a bizonyítékokat mégsem találta elegendő oknak. A vesztes Erdély Sándor választói közül a szavazatszedő külöttség huszonnégyet életkor eltérésre alapított személyazonossági hiány miatt visszautasított. Apponyira viszont a téves számítások helyesbítése után is 70 álszavazatot, köztük 12 halott szavazatát, elfogadta. Az alaptalanul visszautasított szavazatoknak Erdély Sándoréhoz való hozzáadása és az álszavazatoknak Apponyi szavazataiból való levonása megdöntötte volna a többséget. 102 A bíráló bizottság mintegy megkegyelmezett a Nemzeti Párt vezérének. E döntés okát valószínűleg csak egy részletesebb, Apponyi Albert politikai pályafutását elemző kutatás tisztázhatná. A jászberényi események ismeretében azonban feltételezhető, hogy egyes kormánypárti vezető politikusok, főleg a Bánffy-féle politikával egyet nem értő agráriusok befolyásolására hozott a IX. bíráló bizottság Apponyi számára kedvező döntést. Egy vidéki kisváros politikai mozgalmainak kutatása nem adhat elegendő támpontot Apponyi és a kormánypárt egyes prominens alakjai kapcsolatának tisztázására, azonban a nagynevű képviselő és a jászberényi választók sajátos viszonyának ismeretében bizonyos következtetéseket mégis le lehet vonni. A Nemzeti Párt fennmaradása valószínűleg a kormánypártnak is érdekében állhatott. A felgyülemlő ellenzékiség levezetése csak e harmadik párt elszívó hatása által volt lehetséges, mely megakadályozta, hogy a 48-as ellenzék túlságosan megerősödjék. A Mérsékelt Ellenzék, majd 1892-99 közt a Nemzeti Pártnak nevezett heterogén csoport egyrészt megosztotta az ellenzék erőit, másrészt a kormánypártból kilépett, vagy azzal az agrárius érdekek és egyéb okok miatt szembenálló személyiségeket, főleg az arisztokratákat befogadta. Bánffy Dezső és hívei e szabályozó szelep rájuk nézve áldásos működését figyelmen kívül hagyták és nyers erőszakkal igyekeztek maguknak elsöprő győzelmet kivívni. Azt, hogy a Szabadelvű Párt jórésze nem osztotta a miniszterelnök véleményét és a türelmesebb, a Nemzeti Pártra is számító politikai irányvonalat tartotta helyesnek, bizonyítja a Bánffy-kormány bukását követő megegyezés is, mely szerint a Nemzeti Párt képviselői 1899-ben beléptek a kormánypártba. A jászberényi eredményekre visszatérve megállapítható, hogy az 1896-os választás felfedte a közbirtokossági vezetés, a gazdagparasztság reakciós politikai irányzatának fő indító okait. A kormánypárt jelöltjének megválasztása a jász törvényszék visszaállítását, a legtöbbet emlegetett partikuláris cél megvalósítását jelenthette volna. Az ellenzéki Apponyi Albert a partikuláris célkitűzéseket aligha válthatta valóra. A Nemzeti Párt abszolút győzelmére, Apponyi kormányra kerülésére pedig 1896ban semmilyen remény nem volt. Ugyanakkor Apponyi újraválasztása a konzervatív eszmék átmentését, a maradi gazdasági és politikai nézetek továbbélését jelentette és a közbirtokossági földek megtartását helyezte kilátásba. A partikuláris érdekeket elsősorban a gazdagparasztság, illetve annak értelmiségi vezetői hangsúlyozták, akik RUSZOLY J. 1980. 270-273.
