Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 2. (Szolnok, 1987)

TANULMÁNYOK - Szurmay Ernő: Szolnok város közművelődésének története a megyeszékhellyé válástól az első világháborúig / 113. o.

Aradi Gerő társulatának - túlmenően az igazgató Szolnok megyei kötődésén előnyére vált a jó zene- és balettkar, a mutatós jelmeztár, és a nem kevésbé mutatós színésznői kar. Fratta Vilma, Tőkés Emília, Krecsányi Sarolta „bejátszottak" magukat a szolnokiak szívébe.

35 Az ügyes igazgató, a mindig változatos műsorrenden kívül arra is gondolt, hogy egy-egy alkalommal helyieket is pódiumra léptessen. Így szerepelt az akadémiát éppen elvégzett szolnoki születésű Enyedi Judit, a helyi MÁV-fűtőház főnökének felesége; a színésznői pályát férje kedvéért elhagyó Újházi Hermin és a JászNagykun-Szolnok megyei Lapok későbbi főszerkesztője, a pályahagyott színész, Vezéry Ödön.

36 A Kunhegyi-féle társulat sikeréhez a darabválasztás igényessége, a kisebb operák bemutatására is alkalmas zenekar, s olykor fővárosi színészek (Újházi Ede, Blaha Lujza) vendégszereplése is hozzájárult. A jó gazdasági érzékkel, szervezőkészséggel megáldott Pesti Ihász Lajos társulata volt a szolnokiak első számú kedvence. A társulat dívája, Gerlaky Hermin meghódította a szolnoki aranyifjúságot. Lehár új operettjének, a Drótostótnak a bemutatóján ki kellett tenni a Szolnokon ritkán látott „Minden jegy elkelt" táblát. De négyszer egymás után telt ház előtt játszotta a társulat - a vidéki társulatokat megelőzve - Gorkij Éjjeli menedékhelyét is.

37 A társulat szolnoki szereplése idején külön időszaki orgánum, a Színházi Lap is segített a társulat népszerűsítésében. A Színházi Lap még népszerűségi versenyt is hirdetett, amelyet egyébként Gerlaky Hermin és Rátkay Sándor nyert meg, 2026 ill. 3046 szavazattal. (Figyelmet érdemelnek a színházlátogatók számára vonatkozó adatok.)

38 A Mariházi-féle társulat diadala már szorosan összefügg az állandó színház megteremtéséért vívott hosszú éveken át meddő, de végül 1912. április 20-án győzelemmel végződő küzdelemmel. E küzdelem legfontosabb eseményeit kötelességünk is rögzíteni. Mint a bevezetőben is említettük, a megyeszékhellyé lett Szolnok első, színjátszásra is alkalmas épületét Scheftsik István, a város egykori polgármestere emeltette. Ez a faépítmény volt akkor az egyetlen, nagyobb tömeget is befogadni képes létesítmény. Nem véletlen, hogy az új vármegye alakuló közgyűlését is itt tartotta. Az épületre természetesen a játékidényre szóló engedélyt a város magisztrátusától kérték, s kaphatták meg a különböző társulatok. Nem volt azonban a hivatal mellett olyan társadalmi testület, amely véleményével, javaslataival, tanácsaival orientálhatta volna annak lépéseit, vagy egyáltalán törődhetett volna a színtársulatok gondjaival, közvetítő szerepet vállalhatott volna a közönség és a színház között. A városi képviselőtestület, de még az illetékes bizottság sem tudta ezt a szerepet betölteni. Más városokban már működtek ilyen feladattal ún. színügyi bizottságok. Az első felhívást is a kecskeméti színügyi bizottságtól kapta a város képviselőtestülete, hogy a színészet emelése érdekében állandó színi bizottságot alakítson.

39 A helyi sajtóban is megjelent a „Felhívás 35

JNkSz. 1883. 25.; 1888. 26.sz. 36

JNkSz. 1889. 24., 27. sz. 37

JNkSzmL. 1903. 36., 44., 76., 79., 81. sz. 38

JNkSzmL. 1904. 23., 34., 56., 79., 85., 87. sz. 39

SZML Szolnok város Képviselőtestületi közgyűlési jegyzőkönyv. 1879. 142. sz. 123