Itt-Ott, 2001 (34. évfolyam, 1/135-2/136. szám)

2001 / 2. (136.) szám

(mint pl. a kazahsztáni magyarok). • A nyugati magyarok és a többi szórványok hely­zete annyira különböző, hogy nyugodtan két külön csoportként is róluk, bár a "többiek" elég kicsiny csoport. A mai kormány teljes mértékben osztja az Antall-i hitvallásnak ezt az elemét. Legfeljebb egy megjegyzést kell hozzáfűzni. A 15 millió, mint meghatározás, elnagyolt ahhoz, hogy a kettős identitásra választ adjon. • Mi van például a magyarországi kisebbségek­kel? • Vagy mi van az izraeli magyar zsidókkal? • Vagy a nyugati magyarok második-harmadik nemzedékével? • Vagy azokkal a kitelepített svábokkal, akik máig valamilyen módon Magyarországgal azonosítják magukat? (Akik pl. 1954-ben a darmstadti kultúrház­­ban elkeseredetten zokogtak a rádiókészülék előtt, amiért a világbajnokság berni döntőjében Németor­szág megverte Magyarországot.) A kettős identitás a világ magyarsága szempont­jából is nagyon fontos, mert gyakran a második-har­madik nemzedék már kettős identitással rendelkezik. A kérdésre, hogy "hová tesszük" a kettős identi­tást, egyelőre csak a filozófiai válasz tisztázott, de a jövőben koncentrálni kell praktikus vonatkozásaira is. A filozófiai válasz az, hogy mindenkit elismerünk ma­gyarnak, aki magát - legalább részben - annak tartja. Tehát, ha részükről ilyen igény mutatkozik, ők is a magyar nemzetpolitika alanyai lehetnek. b.) Az Antall-i kijelentés második eleme a "minisz­terelnökének" Az igazi botrány annak idején ebből lett. Mert azt még csak-csak lenyelte a világközvélemény, hogy azok, akik ezt az ázsiai "pogány" nyelvet beszélik Európa szívében, állampolgárságtól függetlenül egy közösséget alkotnak. De, hogy a magyar kormányfő az ő miniszterel­nökük is legyen?! Ez "nagy falat" volt. Érthetően. A "miniszterelnökben" benne volt, hogy a magyarság olyan közösség, amelynek a léte politikai vonatkozáso­kat vet fel. Az összetartó erő nemcsak a közös nyelv, a pentaton ének és a csodaszarvas, hanem a magyar államiság hagyománya is. A magyarság nemcsak kultúrnemzet, hanem politikai jellegű közösség is. Ezt a felfogást a mai kormány változatlan formá­ban örökölte az első demokratikus miniszter­­elnöktől. c.) Amin túlléptünk, az a harmadik elem, a "lélek­ben (...) érzem" A "lélekben" a "miniszterelnököt" relativizálta. Tehát a magyar nemzeti közösség politikai jellegét relativizálta. Visszavezette a kultúra, az érzelem sík­jára. Előre kalkulált a felháborodással és előre választ is adott rá. Ez több volt diplomatikus óvatoskodásnál. Komoly volt, mint az első demokratikus miniszter­­elnök minden szava. A realitásokat figyelembe vevő politikai program volt. Azt jelentette, hogy a magyarság ugyan politikai jellegű közösség, de nem intézményes politikai közös­ség. Azt jelentette, hogy a magyar miniszterelnök morális kötelessége, de nem intézményesített köteles­sége a határon túli magyarokkal és a nyugati magyar­sággal azonosulni. Antall József azzal számolt, hogy a kilencvenes évek elején az intézményes politikai közösség megte­remtése a Rubicon átlépése lett volna. Erre Antall - teljesen jogosan - még nem érezte elég erősnek Ma­gyarországot. Ami Antall óta változott, hogy Orbán Viktor átlépte a Rubicont. Ma az egész nemzetpoli­tika az intézményesített 15 milliós nemzetközösség kiépítéséről szól. Egy sikeres évtizedet hagytunk magunk mögött: ma már Magyarország elég erős az intézményesített közösség"menedzselésére". Az elmúlt négy év alatt ez három dologban kon­kretizálódott. Ezek: • a MÁÉRT megteremtése: állandó, intézménye­sített politikai fórum • a státusztörvény elfogadása: személyre szóló jogi kapcsolat • és annak meghirdetése, hogy a Kárpát-meden­cén kívül szétszóródott, magyar állampolgárság nél­küli magyaroknak meg kell adni az állampolgárságot. Ez azt jelenti, hogy minden magyar intézmé­nyes, személyre szóló kapcsolatba kerül (kerülhet, ha akar) a magyar állammal. Tehát többé nem lelki vállalás és nem érzések kérdése lesz, hogy mi köze van az ötmillióhoz a min­denkori magyar miniszterelnöknek. Intézményesen köze lesz hozzájuk. De ettől jogi értelemben még nem lesz a minisz­terelnökük. Igaz, a kétmillióból azoknak mindenkép-8 ITT-OTT 34. évf. (2001), 2. (136.) SZÁM

Next

/
Oldalképek
Tartalom