Itt-Ott, 1998 (31. évfolyam, 1/130. szám)
1998 / 1. (130.) szám
nepnek és a német népnek (szász-sváb) nem biztosították a mai napig sem az önrendelekezés jogának gyakorlását. Franciaország, Nagy-Britannia, Olaszország és Amerika nem voltak következetesek a meghirdetett wilsoni elvek alkalmazásában. Figyelmen kívül hagyták, hogy az önrendelkezési jog egyetemes, szent és elidegeníthetetlen, nem kisajátítható, nemcsak kiválasztott népek exkluzív joga. 1918 óta az erdélyi kétmilliós székely magyar nép nem gyakorolhat államalkotó népeket megillető jogokat. A magyarok, a németek, a szlávok és a cigányok a felerősödő kényszerű asszimilációnak vannak kitéve, vagy tömeges kivándorlásra kényszerülnek. A helyzet 1989 decembere óta nem változott. Ellenkezőleg, még romlott. Ha Románia valóban konszolidálni akarja az erdélyi helyzetet s valóban európai mintájú demokráciát akar létrehozni határai között, mindenképpen el kell ismernie azt, hogy Erdélyben, több állam- és kultúrát alkotó nép él. Az önrendelkezési jog birtokában az erdélyi magyar nép nem előjogokat kíván biztosítani önmagának, hanem azt akarja biztosnak tudni ami történelmileg az övé: vagyis iskoláit, egyházait, művelődési és közösségi intézményeit visszaállítani és működtetni. Jogi garanciát arra, hogy nem lesz többé kiszolgáltatott, alárendelt, jogfosztott nemzet. Erdélyben a magyarság államalapító és államalkotó nép. A Közös Európa létrehozása, mint szabad és demokratikus nemzetek háza: ebbe az irányba orientálódik Románia is. Az erdélyi magyarság támogatja ezt a törekvést, támogatja Románia demokratizálódását, a jogállamiság megteremtését azzal a kinyilatkoztatott szándékkal, hogy önrendelkezési jogának a birtokában a többi államalkotó népekkel együtt nemzeti önkormányzat birtokában válhat az európai közösség teljes jogú tagjává. Csak úgy válhat Európa egysége valósággá, ha minden nemzet, nép és köztársaság otthon érezheti magát benne ha minden népközösség azonosságát és személyiségét együtt ismerik el és védelmezik. Nekem van egy álmom, amelyet magamban esernyőteóriának neveztem el. A magyar diaszpóra nagyjából a következő régiókra oszlik: Egyesült Államok, Kanada, Dél- Amerika, Ausztrália, Nyugat-Európa. A hátországban a régiók: Vajdaság, Felvidék, Kárpátalja és Erdély. Ezeket a régiókat ezeknek a magyarságot úgy kellene összefogni, mint ahogy az esernyő van megalkotva.Az anyaország erős kezében tartja az esernyő nyelét, melynek ernyőjét feszesen tartaná a kilenc feszítőhúr. A gyakorlatban ez úgy nézne ki, hogy egy-egy régió feladatát az anyaországgal együtt a többi is felvállalná és segítené. Például, ha az erdélyi magyarság úgy látná, hogy megvalósítható lenne az autonómia, amíg ez meg nem oldódik, minden magyarnak fő célja lenne ennek a megsegítése. Vagy, ha például az amerikai magyar ifjúság megmaradási problémákkal küzd, akkor minden régióból és az anyaországból ezért a célért, vagyis az amerikai magyar ifjúság magyarságtudatának megszilárdításáért küzdenének közösen. Ez azonban egy óriási hálózat kiépítését igényli, egy nagy horderejű összmagyar mozgalmat. Lehetséges-e ez? Ady Endrét idézem: „Csak akkor születtek nagy dolgok, Ha bátrak voltak, akik mertek S ha százszor tudtak bátrak lenni, Százszor bátrak és viharvertek... Ez a világ nem testálódott Tegnaphoz húzó, rongy pulyáknak: Legkülönb ember, aki bátor S csak egy különb van, aki: bátrabb... S aki mást akar, mint mi most van, Kényes bőrét gyáván nem óvja..." Nem óvja a fáradtságos munkától, anyagi áldozattól, válságos helyzetektől, az esetleges kudarcoktól, a nézeteltérésekből fakadó keserűségtől, nem óvja az összmagyarság ügyétől. Ehhez pedig az amerikai magyarság megmaradását igénylő Ludányi András által megfogalmazott négy kritérium kelletik: hit, szeretet, tudás, akarat. Hozzátenném ezekhez a bátorságot. Hit, szeretet, tudás, akarat és bátorság. □□□ Németh Nándor: Szent László (fametszet: ex libris) 40 ITT-OTT 31. évf. (1998), 1. (130.) szám
