Itt-Ott, 1972 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1972-12-01 / 10. szám
közös élményből, az ország idegen megszállók által való felszabadiiásából csak a délvidéki svábok voltak kizárva. Kizárásuk az országból való kitelepítésükhöz vezetett. Bár először a pártvezetőség hangoztatta a "feiszabaditás" délszláv jellegét (különösen Milovan Gyilász), idővel, Tito még a magyaroknak és a siptároknak (albánoknak) is szorított helyet ebben a mitológiában. A magyaroknak a "Petőfi brigád" (egy olyan jugoszláv alakulat, amit a háború utolsó fázisában magyar "Önkéntesekből" állítottak össze)--akármennyire is erőszakolt tákolmány volt--adott viszonyulási támpontot Jugoszlávia ujjáalapitásakor. Felfújták a brigád szerepét úgy, hogy az ember majdnem azt képzeli, hogy nélküle legalább hat hónappal tovább tartott volna a háború. De a lényeg mégis az, hogy a magyarok helyet kaptak a mai Jugoszlávia történetében. Ez azt jelenti hogy az ország jelenéből sincsenek kizárva. Ezt a. több-nemzetiségre alapozott mitológiát a mindennapi életbe, a lakosság gondolatvilágába szisztematikusan elültette a rendszer. Rádió állomások hetente közvetítik a "partizán nóták" c. előadást. A Jugoszláv filmipar 80-90^-a partizán-témájú filmeket gyárt. Az iskoláskönyvekben, a történetírásban, mindenben, ott találjuk a partizán múlt hangsúlyozását. Aki csak rövid időre is megy látogatába Jugoszláviába, nem tudja elkerülni, hogy ne találkozzon a "Partizán mitológia" valamilyen megnyilvánulásával. Életképességét a mitológia nem csupán az állandó propagálásból meriti. Sokkal fontosabb tényező, hogy bel- és külpolitikai szükségleteket szolgál mind Tito rendszerének, mind. az ország népeinek. Belpolitikailag a népek békés együttélése biztosítja a rendszer nyugalmát és hatásosságát. Külpolitikailag pedig a nemzeti önállóságot alátámasztja a népek szolidaritása külső nagyhatalmak imperializmusaival szemben. Ez az utóbbi tényező—német elmyomás gyanánt--hozta életre eredetileg a mitológiát, és jelenleg a szovjet imperializmus megakadályozása ad neki további letjogosultságot 3 De a Partizán mitológia fontosságát talán jobban tudjuk értékelni —magyar szempontból—ha más nápek és államok "hivatalos" mítoszaival hasonlítjuk össze. Azon nem érdemes vitatkozni, hogy minden közösségnek vannak mitológiái, amelyek körvonalazzák a közösség viszonyulását és viselkedését egymással - és a külvilággal szemben. Népek, nemzetek és államrendszerek szintén rendelkeznék ilyen'"mese-keretekkel," hogy melyik ideálok, célok helyesek, melyikek nem. így, például, a magyaroknak hosszú ideig az volt a mitológiája, hogy Magyarország a kereszténység és a Nyugat Védőbástyája. Népünket ez á hiedelem meg is véreztette többször. Ennek ellenére, még ma is akadnak olyanok, akik hangoz tátják ezt a történelmi zsákutcába vezető mitoszt. Hasonló szívósságot tanúsítanak az amerikai mitológiai alapok. Az Egyesült Államokban elterjedt az az elképzelés, hogy mint a demokráciák élharcosa, kötelessége sikra szálni a demokrácia védelmében világszerte. Ezt a mitológiát V/oodrow Wilson fogalmazta meg legtömörebben amikor azt mondta, hogy az USA küldetése a világot biztonságossá tenni a demokráciák számára ('Make the world safe for democracy") Románia mitológiai rendszere számunkra viszont érdekesebb, mert az összehasonlítása a jugoszláv partizán mitológiával, jobban kimutatja a magyarság megmaradási és továbbfejlődési lehetőségeinek határait. Romániának jelenleg két mitológiája vans az "Augusztus 23-as" és a "Dákó-Római" mitológiák. Az "Augusztus 23-as" mitosz a román "feiszabaditás" eseményére van alapozva. Ez volt a dátum 19^4-ben 25
