Irodalmi Szemle, 2021
2021/6 - Tőzsér Árpád: Az irodalom láthatatlan szíve (naplójegyzetek 2019-ből)
Olios Laszlo, Vegh Laci, Bauer Edit, Csefalvay Eszter), tovabbi nehanynak, sajnos, a nevere sem emlekeztem mar. Mig Pozsonyban letezett magyar koz- (es irodalmi) elet, azt hittem a felsoroltakrol, hogy pozsonyiak, hisz itt dolgoztak, a pozsonyi szellemi elet jelesei voltak, itt talalkoztam veliik szinte napjaban. Erre most kideriil, hogy somorjaiak. Mas „pozsonyiakr61” pedig valdszinuleg kideriilne, hogy ok szerdahelyiek, masokrol, hogy csalldkdzcsiitdrtdkiek, s megint masokrol, hogy ok pedig szenciek. S ebbol ket dolog kovetkezik: egyreszt, ugy tunik, vegkepp bucsut mondhatunk akar csak a reszben magyar Pozsonynak is, masreszt viszont, ha Pozsonyban immar nines bazisa a magyar kulturanak, akkor nekiink, maradek pozsonyiaknak kellene gyakrabban kijarnunk Pozsonybol a Pozsony kornyeki, magukba visszahuzodo magyar varoskakba, kozsegekbe a magyar szo, kultura utan, mert hisz szinte mindenhol talalhato egy-egy olyan kulturalis szervezet, mint a Somorjai Casino. Annak a vendegei voltunk ugyanis. S meg kell mondanom, semmivel sem volt kevesbe szinvonalas a rendezvenyuk, mint amilyenek a pozsonyiak szoktak lenni. (S zarojelben jegyzem meg a harmadik, Somorja kapcsan tamadt gondolatomat: letezik-e vajon meg egy orszagfdvaros, amely annyira mas etnikumokkal van koriilveve, mint Pozsony? A kozvetlen kornyezete ugyanis delrol, keletrol es eszakkeletrol magyar, nyugatrol osztrak-nemet es csak eszaknyugatrol szlav. Kerdes: milyen aron, s milyen elkepzelesek alapjan lehet akkor szinszlovak? Mert mara bizony mar az. - S egy vegso apergu: fekvesenel es kornyezetenel fogva micsoda remek fovarosa lehetne - Kozep-Europanak!) Marcius 11. Emberiseg-viszonylatban is elkepzelhetd vajon a „megteres”? Ugy tunik, betegsegiik hatasara egyre tobb magyar fro „ter meg”: Esterhazy Peter, Szilasi Laszlo, Grecso Krisztian - varatlanul a szolidaritasrol es a konyoriiletrol kezdenek a sajtdban, irasaikban elmelkedni. Marcius 16. Delutani setaim soran a TESCO elott acsorgo hajlektalanok, munka nelkiil lebzselok mindig Tersanszky Jozsi Jeno „acsorgdit”, „piaci polgarait” juttatjak eszembe. De mig azok jokedelyu, otletes emberek, emezek agrolszakadt nyomorultak, magukkal semmit kezdeni nem tudo szerencsetlenek, vagy agressziv bajkeverok, verekedok. S aztan hazaerek, s en is elkezdek „acsorogni”: az iroasztalom elott, a szamitdgep elott, s en sem tudok magammal mit kezdeni. Ures a fejem, s ugy erzem, az egesz 84 eves eletem is kong az iiressegtol. Csak az en „acsorgasomat” senki sem latja, mi tobb, egyelore magam is csak ihletettebb pillanataimban ismerem be a szomoru valot. Valahogy ugy, hogy bevillan a fejembe egy kep, egy olvasmanyelmeny, s valos helyzetet keresek hozza a sajat eletembdl. Ime, az oregseg hiibrisze: meg most is csak a metafora („acsorgok”), a forma kedveert adorn fol a fiatalsag, az egeszseg dolyfet, s vallom be oregsegemet es iiressegemet.
