Irodalmi Szemle, 2014
2014/6 - FELVIDÉKI KÖDLOVAGOK - Bárczi Zsófia: Bevezetés egy történelem nélküli táj krónikájának olvasásába (tanulmány)
BEVEZETÉS EGY TÖRTÉNELEM NÉLKÜLI TÁJ KRÓNIKÁJÁNAK OLVASÁSÁBA BERECK JÓZSEF PRÓZÁJÁRÓL Különös, ahogy a leírt szavak megszövik a maguk láthatatlan, finom hálóját. Ahogy az egymás után megjelenő történetekből egyszer csak összeáll egy totális irodalmi táj, amelyben nevek, arcok, színterek értelmezik át meg át egymást. Bereck József életműve önnön gazdagságában akkor mutatkozik meg igazán, ha egymás után, egymás tükrében olvassuk regényét és novelláit. Utólagos horizont kell hozzá, hogy meglássuk a „jellegzetesen csehszlovákiai magyar” hősök (Görömbei 1982, 408) csalóka re- gionalitásán átütő örök és bárhol érvényes általánost. Kell ez az utólagos horizont azért is, mert csak ebből a perspektívából bontakozik ki, hogy hogyan illeszkedik bele Bereck szövegtája a García Márquez, Faulkner, Krasznahorkai, Bodor, Tar nevével fémjelezhető sajátos, imaginárius szövegtér mítoszvilágába. Persze igaz: Bereck hőse, a csallóközi ember valóban átélte mindazt, „amit ez a táj társadalmi és táji értelemben jelent” (Görömbei 1982, 408), de tragédiák mindenütt vannak, az emberiség folyamatosan él át kitelepítéseket, meghurcoltatást, háborút, nyomort, és írtak már erről sokan, sok mindent, sokféleképpen. Bereck szövegvilágában mindaz, ami „csehszlovákiai magyar”, éppen csak háttér, hangulat, miliő, amely előterében kibontakozhat egy olyan egyszerre nagyon is létező és sosemvolt Csallóköz, melyben a „történelem nélküli táj” összeolvad Macondóval, Faulkner Déljével s a Sinistra körzet totalitásával, magyarán, az egész teremtett világgal. Bereck maga is írja, hogy zsúfolta be gyerekkorában a teljes világot a szűkös hazai tájba: „Lett egy kis sivatagom, egy kis erdőm, ta35 BÁRCZI ZSÓFIA
