Irodalmi Szemle, 2014
2014/5 - ÍZLÉSEK ÉS POFONOK - Patócs László: Manipulációk könyve (Bicskei Gabriella Puha kert című kötetéről)
Patócs László IZLESEK ES POFONOK MANIPULÁCIÓK KÖNYVE bicskei Gabriella Puha kert CÍMŰ KÖTETÉRŐL .A. kötet - kis túlzással élve - több kérdést szül, mint amennyit megválaszol. Hol terül el a címben foglalt kert? Milyenek a növényei? Van-e benne almafa, és ha igen, vajon itt született-e az eredendő bűn? Esetleg ez a kert a világ kicsinyített mása, vagy netalán ez a Paradicsom, ahol maga Allah a kertész? A vég nélkül sorolható kultúrtörténeti utalások nem csupán problémafelvetésként érthetők, sokuk részválaszt adhat arra a kérdésre, milyen jelentéseket takar a kert évezredes toposza egy kortárs vajdasági magyar prózaíró művében? Bicskei Gabriella Puha kert című kötetének legnagyobb erőssége - s egyben nóvuma - a kert- és térképjelentések nyitva tartása, a lezár(hat)atlanság lebegtetése. Ez a térforma ugyanis nem behatároltságával hat, hanem épp ellenkezőleg: a határhelyzetek, a határátlépések alkotásává avatja a prózaművet. A Puha kertet célszerű olyan feltárul- kozásként olvasni, amely révén nem jutunk közelebb magához a címben megjelenő fogalomhoz. Számomra a kert képzetkörében tett kirándulás már pusztán a tengertől történő elkülönböződése miatt is kifejezetten lélekemelő volt. A vajdasági magyar irodalom önmeghatározásaiban ugyanis hajlamos szinte túl nagy fontosságot kölcsönözni a tengernek. Nem mintha ezzel bármi probléma volna - Tolnai Ottó sok-sok évvel ezelőtt elhangzott mondatai a ma horizontjából visszatekintve nem teherként, hanem termékeny ősforrásként értelmeződnek, a vajdasági irodalom vízképei pedig tucatjával sorolhatók Danyi Magdolna palicsi verseitől Terék Anna Duna utca című kötetének vízmetaforáiig. Ám üdítő színfoltként hatna, ha a közeljövőben a fiatal alkotók - a képletes beszéd síkján - beállhatnának „a kert közepébe”, esetleg „a diófa alatt asztalnál olvasnák újra klasszikusainkat, vagy épp „a vajdasági cédrus árnyékából” bújnának elő. Egy lépéssel közelebb kerülve a Puha kerthez: az allúziók, az apró szöveghelyek azt az érzést kelthetik, hogy a mű ezer szállal kapcsolódik Juhász Erzsébet prózavilágához. Ha irodalmi viszonylatok mentén szeretnénk elhelyezni Bicskei Gabriella prózáját, akkor meglátásom szerint sokkal több van kötetében az előbb említett szerző talán legfontosabb művének tekinthető Határregényből, mint jelenleg sejtjük. Mindkét mű alapmozzanata a bejárható térhez köthető jelentéspotenciál. A Puha kertben a mozgásiét, az állandó úton és térben levés tapasztalatát nemcsak a szólamváltások, a rövidebb, egy- egy jelenet erejéig terjedő beszédrészek adják, emellett ugyanis a tematikai (az európai városokban történő utazások, különös tekintettel Londonra) és a vizuális (gondolva itt a szöveg jelentéssíkjait multiplikáló térkép- manipulácókra) síkok is ezen dimenziót helyezik előtérbe. Túllépve az irodalmi szövegpéldákon elmondhatjuk, ez nem a varázsló kertjének tere és ideje: itt nincsenek rablók, a virágok pedig - ha egyáltalán vannak - csöppet sem színesek és vonzók. Csábító illatok helyett gyűrődések, a metamorfózis helyébe olykor 92
