Irodalmi Szemle, 2013

2013/1 - MULTIKULTI ÉS KISEBBSÉGI KONTEXTUSOK - Szalay Zoltán: Mérlegre tett művészlelkek (beszélgetés Mayer Évával)

M U m KU LT I ÉS KISEBBSÉGI KONTEXTUSOK ténész volt, a Magyar Tudományos Akadé­mia munkatársa, a Magyar Képzőművészeti Egyetem tanára, aki sok egyéb közlése mellett a vallási szimbólumok jelentésének vizsgála­tán keresztül próbálta megközelíteni a témát. Hasonlóképp Gryllus Dánielék koncertje, amely a Pál apostol - Dalok Pál levelei szerint címet viselte. A fő téma mellett pedig idén is törekedtünk arra, hogy fiatal tehetségeket mutathassunk be: ezúttal Tóth-Kovács József vajdasági származási festőművész kapott le­hetőséget, a Városi Művelődési Központban szerveztünk munkáiból kiállítást. □ Somorja életére volt valamiféle megfi­gyelhető hatása a művésztelepnek? Kétol- dalúan működött a nyitottság? Igen, egyrészt a helyi családok és vállakozók aktív közreműködésének köszönhetően, más­részt a szervezésben tudatosan törekedtünk is erre: egy nap például iskolásokat vittem a mű­vészek közé. Az alkotók bemutatták a mun­kafolyamatot, az eszközeiket a gyerekeknek, meséltek nekik elképzeléseikről, művészi élet­pályájukról. Portfoliókkal szemléltették mun­kájukat, beszélgettek, együtt rajzoltak a gye­rekekkel, akik nagyon felszabadultan élvezték az ottlétet. Ez már csak azért is fontos, mert a helyi gyerekek tényleg ritkán találkoznak iga­zán profi képzőművészekkel. Ezek számomra is óriási élmények. O A művésztelep alkotói között számos fiatal szlovákiai magyar képzőművészt is találha­tunk. Ennek kapcsán is érdemes lenne most röviden kitérni a mai fiatal szlovákiai ma­gyar képzőművészek helyzetére - milyenek a kapcsolódási pontok a művészteleppel, és mik azok az általános problémák, amelyek ebben a vonatkozásban is felmerülnek? Ahogy én látom, van egy erős generáció, a mai ötven-hatvanévesek generációja, akik után valamiféle szakadás következett a szlovákiai magyar képzőművészet terén. Mostanában talán indulóban van egy újabb feltörekvő ge­neráció, amelynek a tagjai nagy százalékban külföldön végezték a tanulmányaikat, komp­lexebb rálátásuk van a dolgokra. A Szlováki­ai Magyar Képzőművészek Társasága, amely a kilencvenes években aktívnak számított, később a professzionalizmust illetően eléggé felhígult. A keletkezett űrt betöltendő szüle­tett az ötlet 2011 decemberében, hogy szer­vezzünk egy fórumot, a Pozsonyi Magyar Intézettel együttműködve, amelynek az volt a célja, hogy összefogjuk a szlovákiai magyar képzőművészeket, már ha egyáltalán lehetsé­ges az ilyesmi. Ami meglehetősen aggasztó, az a fiatal műkritikusok hiánya, alig vannak művészeti írások. Most azonban ezen a téren is látok némi előremozdulást, új fiatal művé­szettörténészek vannak feltűnőben. Az első képzőművészeti fórumunk folytatását jövő­re tervezzük, április 4-én nyílik meg a kassai zsinagógában egy közös kiállításunk Gyenes Gáborral, Pézman Andreával és Szőke Eriká­val, s e köré a kiállítás köré szervezzük meg a fórumot. □ Visszatérve a DunArt.com-ra: hogy alakult eddig a müvésztelep és a kiállítás visszhangja? A kiállítást már tavaly is több helyre hívták, de anyagi okokból nem tudtunk ezeknek a meg­hívásoknak eleget tenni. 2012 novemberében a szentendrei Vajda Lajos Stúdióban valósul­hatott volna meg egy kiállítás a kétéves anyag­ból, ami 2013 tavaszára tolódott az amerikai tartózkodásom miatt, ezenkívül Bécsbe, Ko­máromba, Dunaszerdahelyre is hívtak ben­nünket. Egyéb munkáim miatt nem tudom, mennyi felkérésnek tehetek eleget, mindez idő, pénz és egészség függvénye! □ Kialakult már a 2013-as művésztelep koncepciója? Felvetődtek már témák, de még nem tisztá­zódtak le teljesen a körvonalak. Szociális té­mákban gondolkozom, ami az egyéni tema­tikus munkáimra is jellemző mostanában, és van bennem egy személyes kíváncsiság, hogy mások hogy viszonyulnak az engem éppen izgató kérdésekhez. 62

Next

/
Oldalképek
Tartalom