Irodalmi Szemle, 2012
2012/1 - IRODALMI SZEMLE - Tandori Dezső: Prímszámok oszthatatlansága (esszépróza)
TAN DO RI DEZSŐ Prímszámok oszthatatlansága Egy készülő aforiz(más) könyvből A könyv készülő címe: AFORIZ DIÓ AFORIZ MÁK És hogy honnét ez? Ady - Babits - Kosztolányi -Tóth Árpád? Természetesen Kosztolányitól. Még nálam is elért megint oda Kosztolányi, hogy... Igen, majd Szép Ernőről is lesz egyszer szó itt, de Kosztolányi elért oda, hogy egyszerre mondom őt, fura és elemi rajongással, őt és Szép Ernőt. Csak Kosztolányi többször tökéletes. Ettől még, persze, az Ernő úr nem kevésbé abszolút (és) egzisztencialista. Rövidre hát: a Boldog, szomorú dal elején valahol van ez: „Van kertem, a kertre rogyó fák suttogva hajolnak utamra, és benn a dió, mogyoró, mák terhétől öregből a kamra.” Kiemelés tőlem, a cél érdekében, TD. Ha már e két szót kiemeltem. E kettőt? „Ja”, ahogy mindenki mondja. Nem is azt, hogy „trerogyó fák” (tagolás tőlem). Pedig ez is szép. És Kosztolányinak ez a verse is prímszám. Oszthatatlan. Használat okán mégis osztjuk. Osztozunk rajta. Osztozik rajtunk. A prímszám, ha rajtunk osztozik, ki az osztó? És mi az eredmény? * * * A világban csak a világon kívül lehet részt venni. Továbbá: Még sok mindent szeretek csinálni, csak csinálni nem szeretek már semmit. Hogy átlépjem (szerintem először történő) ittlétem (Tóth Laciék lapja stb.) küszöbét, ajánlom az aforizmás és kontrasztfogalmazásos részt Mészáros Lászlónak. Nos. íme. Valamint: kis jelenet. Valaki kérdi:- Min gondolkodsz?- Semmin. Címe lehet: Majdnem abszolút azonosság. Mert hogy? A kérdező ugyanúgy
