Irodalmi Szemle, 2012
2012/1 - IRODALMI SZEMLE - Duba Gyula: Futball Gyarmaton (önéletírás, részlet)
Futball Gyarmaton 51 a hozzá hasonlók, családos férfiak és fiatal gazdák, az egykori nagy sikerű előadások szereplői szurkolók lehettek csak, a pályákon már a következő nemzedék fiataljai tüsténkedtek, vetélkedve egymással. A 20. század nagy világszenvedélye a Garam mentét is meghódítva, újkori hősökké avatta a csatárokat és a hátvédeket, a centereket, halfokat és bekkeket, jobb- és balszélsőket. Meg a kapusokat! Ezeket a mindenre elszánt, indulatos legényeket, akik a felbőszült játékosok közé vetették magukat, és testi épségükkel nem törődve vetődtek a labda után. A nagy szenvedélyek maguktól megteremtik mítoszukat! A legendák ismeretlenül születnek, és talán a szelek szárnyán terjednek meg a levegőben közlekedő, láthatatlan rádióhullámokon. A nagy nemzetközi nevek már Gyarmaton is ismerősen hangzanak, meg a híres gólok és bírói tévedések történetei is. Mohó nagyokosok úgy vetik magukat a futballhírekre, mint a koncra a kutyák. Nem véletlen, hogy Tallós Prohászka István somorjai festőművész ebben az időben festette híres képét, a Falu végén címüt. A művész jellegzetes, groteszk vonásokra és festői látásra hajlamos tehetsége bőven érvényesül az élénk színű képen. A háttérben a gyarmatiakhoz hasonló csallóközi vagy mátyusfóldi házakat látunk, mögöttük tömbszerü magas épületek, magtárak, takarmánytárolók vagy uradalmi dohányszárítók lehetnek. Köztük telefonoszlopok, a 20. század első felének jellegzetes póznái drótvezetékkel összekötve. Hajlott törzsű, görcs fal áll az előtérben, melyhez biciklit támasztottak. A falvak vágyott közlekedési eszköze. S mindezek előtt, a domb alján csizmás és bakancsos legények rúgják a dinnyeszerü labdát, a játék hevébe torzult mozdulatokba merevedve, a szenvedélybe feledkezett groteszk testtartásban. A kapus roggyant lábakkal, dülledt szemmel nézi, ahogy a mellényes csatár lövéshez készülődik. A kép arról tanúskodik, hogy a modem kor elérte a szlo- venszkói magyar falvakat, s hagyományos világukba betört a civilizáció. 5 A történet, amely egy nyárvégi vasárnap délután esett meg, örökre Emi emlékezetébe vésődött. Szinte minden részlete, a sár és a napfény, a patak és a magas topolyafák, a játékosok és az emberek a házak előtt. Mert nem is a pályán történt, a Páston, hanem a falu utcájában, a házuk előtt. Olyan közel, hogy jól láthatta a futballisták arcát, minden mozdulatát. Mintha a legjobb játékosok valamiféle mitikus meccs keretében nyilvánosan áldoznának a labdarúgás szentségének. Talán úgy kezdték, olyan elhatározással, hogy megmutatják magukat a falunak, aztán később annyira átélték a játék szenvedélyét, hogy szinte valamiféle pogány szertartás lett belőle. Olyan varázslat, amely nemcsak a játékosokat, hanem az őket néző embereket is a hatalmába kerítette. Azon a napon a nagy délelőtti zápor után nyári verőfény következett. Délben már nagyon melegen sütött a nap, mintha kánikula készülődne. Az esőverte, bőven elázott föld szinte párolgott, mintha izzadna, a nap derekasan hozzálátott, hogy az emberekkel elfelejtesse az égszakadást. A megduzzadt patak áradása is megtört,
