Irodalmi Szemle, 2011

2011/1 - Szerzőink

SZEMLE

93

csak a marxista vagy épp a sztahanovista elvek „újfajta” lehetőségeinek mérlegeléséhez - amelynek csúcspontja Molotov szobrának Maruszja általi magához ölelése —, vagyis egyfajta megszüntetve megőrző, terméketlen „agyaláshoz”. Valamint a felnőtté válás, s az ezzel járó felelősség- vállalás mindenféle kerüléséhez.

Mindeközben titokban, illetve félig bevallottan lázadásuk közepette ők is vágynak a normális életre, s benne főleg az apai, a szeretettel övezett apai figyelemre. S ez irányú vágyuk tükröződik a mü címéül szolgáló betéttörténetben felvázolt, a Depeche Mode frontemberének, Dave- nek a sorsa iránti különleges figyelmükben. A fiatalok egy rádióműsorból értesülnek arról, hogy Dave nagyon korán elvesztette az édesapját, így az apai figyelem hiánya nála is meghatározó volt, s ennek híján ő is hamar a drogokhoz fordult. Csakhogy közben neki a zenéje által mégiscsak sikerült létrehoznia valami maradandót, valami egészen különlegeset, addig nem létezőt. Kelet-Ukrajnában, ebben az érzelemmentes övezetben, a lét és nemlét határán viszont mindez lehetetlen: a zenei adást közvetítő konferanszié, akinek hozzá nem értését, tökéletes közegbe simulását jól mutatja, hogy a szerkesztőktől kapott angol szöveget is csak „ferdíteni”, nem pedig fordítani tudja, szintén kiválóan érzékelteti az ukrán létfolyóval szembefolyó fiatalok lehetetlen helyzetét, ahol még a rádióban sem kellenek értéket közvetítő egyéniségek. Csak bábfigurákra van szükség, akiknek személytelensége - az egymást váltó történelmi korszakoktól és ideológiáktól teljesen függetlenül százötven éve, a szintén ukrán származású klasszikus, Gogol alkotásai óta mintha mit sem változott volna.

(Európa Kiadó, Budapest, 2010)

GYÜRKY KATALIN

SZERZŐINK

Bárczi Zsófia (1973): író, irodalomtörténész (Érsekújvár); Čapek, Karel Jan (1962-1997): cseh költő; Csehy Zoltán (1973): költő, irodalomtörténész, műfordító (Dunaszerdahely); Duba Gyula (1930): író (Pozsony); Filep Tamás Gusztáv (1961): müvelődéstörténész (Budapest); Gál Sándor (1937): költő, író, közíró (Buzita); Gyürky Kata (1976): kritikus (Debrecen); Halmay, Petr (1958): cseh költő, író, publicista (Prága); Iancu Laura (1978): költő, író, néprajzkutató (Budapest); Kulcsár Ferenc (1949): költő, író (Dunaszerdahely); Lacza Tihamér (1948): tudománytörténész, kritikus, közíró (Pozsony); Ozogány Ernő (1951): tudomány- és technikatörténeti szakíró (Somorja); Petőcz András (1959): költő, író, képzőművész (Budapest); Philosztratosz (170 k - 244-249 között); Polgár Anikó (1975): költő, irodalomtörténész, műfordító (Dunaszerdahely); Ryčl, Václav (1966-1994): cseh költő, prózaíró, fotó- és képzőművész; Somogyi Tibor (1969): fotográfus (Dunaszerdahely); Stradický-Stanczyk ze Strdic, Petr Odillo (1968): cseh költő, író, drámaíró (Prága); Szalay Zoltán (1985): író, kritikus (Vajka); Szászi Zoltán (1964): költő, író, közíró (Rimaszombat); Tözsér Árpád (1935): költő, író, kritikus, műfordító (Pozsony); Tróján Anna (1970): kritikus (Budapest); Varga Imre (1951): költő, író, műfordító;

Vörös István (1964): költő, író, irodalomtörténész, műfordító (Budapest)