Irodalmi Szemle, 2009
2009/10 - JUBILÁNSOK - Duba Gyula: A történettudós története Karol Tomiš 80 éves
JUBILÁNSOK 23 Duba Gyula A TÖRTÉNETTUDÓS TÖRTÉNETE Karol Tomis 80 éves Közép-Európa utóbbi másfélszáz éve földrészünk modern történelmének a summája lehetne. S mintegy belépője a huszonegyedik századba, a harmadik évezredbe. Történelmiek nemzedékei is, melyek sorsukként megélték. Nagy eseményei s az emberi sorsok között is sok az átjárhatóság, a természetes kölcsönösség, a közös vonás. S alighanem - a nemzedékek irodalmi munkái és szellemi megnyilvánulásai alátámasztják - sok az életérzésbeli azonosság is, a mentalitásbeli rokonság! Karol Tomissal a múlt század hatvanas éveinek az elején találkozhattam. A pontos dátum már az idő homályába vész. Irodalmi eseményen, talán kongresszuson vagy kulturális eseményen történhetett. Akkori találkozásaink hivatalos alkalmakkor, írószövetségi összejöveteleken eshettek meg. Ahol mind a szlovák, gyakran a cseh is, mind a magyar és ukrán írók jelen voltak. Tehát a többségiek és a kisebbségiek. Ezeknek a találkozásoknak fontos szerepük volt életünkben, irodalmunkban még inkább, Tomissal azért is, mert vele magyarul beszélgettünk. Később közelebbről, mélyebben megismerhettem öt. A Szlovák Irodalmi Alaptól támogatást kértem első regényem, a Szabadesés megírására. Magyar nyelvű kéziratainkat olyan szlovák lektorok (is) bírálták, akik magyarul olvastak. Az én kéziratomat éppen Karol Tomis. Ajánlására egyéves alkotószabadságot kaptam. Evekkel később véletlenül módomban állt betekinteni akkori értékelésébe. Őszintén megragadott. Megfogott benne a bensőségesen hozzáértő valóságszemlélet, a természetes empátia szövegem iránt, a beleérzőkészség, tökéletesen megértette munkám lényegét és célját, annak belső világát, valóságtartalmát. Nehéz magyar sorsunkról írtam, és minősítése esztétikai és emberi azonosulást sugárzott. De azt is kiéreztem belőle, hogy ismerte korábbi írásaimat, és értékelése őszinte, objektiven igazságkereső. Olyan irodalmárnak ismertem meg, aki irodalmaink kapcsolatrendszerét, szellemi együttélésünket közös ügyként fogja fel. Rövid (szakmai) életrajza! Pozsonyban született 1929-ben, mind nemzetiségi, mind vallási értelemben vegyes házasságból. Akkor ez - a Monarchia késői örökségeként - a szlovák német-magyar közösségen belüli otthonosságot jelentette, ahogy mondták, „pressburger” lelkületet. Gyerekkora is ennek a sajátos közép-európai valóságnak és létérzékelésnek a jegyében folyt, szülővárosában magyar elemibe - népiskolába járt -, Somorján polgári iskolába, melyet Budapesten fejez be. A család közvetlenül a második világháború befejezése előtt tér vissza Pozsonyba. Mindezek mögött még mindig a Monarchia civil utóéletének vonásai és a közép-európai térség mozgása dereng, amely a háború után szűnik meg véglegesen. Karol Tomis szlovák érettségivel a Komensky Egyetem Bölcsészkarán folytatja tanulmányait, irodalomtörténetből és esztétikából szerez diplomát. Munka
