Irodalmi Szemle, 2009
2009/12 - TANULMÁNY - Filep Tamás Gusztáv: Sárosi Árpád kassai rendőrkapitány irodalmi munkássága
Sárosi Árpád kassai rendőrkapitány irodalmi munkássága X9 A lírán és epikán kívül Sárosi több forrásunk szerint a harmadik münemben is megnyilatkozott, a drámában. Színdarabjai és jelenetei közül többet is bemutatott a kassai szinház, ezek viszont a fönt említett s nem található A sapkán kívül könyv alakban nem jelentek meg. A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikonának Turczel Lajos által írt Sárosi Árpád-szócikke15 szerint e darabokat mind 1919 előtt mutatták be; ezt közvetetten a két világháború közötti csehszlovákiai magyar színjátszásról (s részben a drámairodalomról) szóló szakmunkák, Kováts Miklós monográfiája és Tóth Lászlónak A (cseh)szlovákiai magyar művelődés történetébe írt tanulmányai is megerősítik; egyikben sem akadunk Sárosi nevére. Napilap-évfolyamok átböngészése után legalább a témájukról és fogadtatásukról megtudhatnánk valamit. Az Ifjú évek című verseskötetében közölt egy drámai formában írott színpadi költeményt - ez inkább szerelmi melodrámának tűnik föl. Címe és műfaja is ez: Szerelem. Drámai költemény. Térjünk rá az általa leginkább kultivált münemre, illetve verseire. A lexikonok, különösen a frissebbek, szűkszavúbbak a minősítésben; Turczel Lajos említett szócikkében utal arra, hogy Sárosi legalábbis helyi viszonylatban népszerű költő volt. A hatvanas években megjelent Magyar irodalmi lexikon (főszerkesztője, legalábbis formálisan, Benedek Marcell volt) gyakorlatilag dilettánsnak minősíti,1'’ említi szociális érzékenységét és háborúellenességét, de azt állítja, hogy közhelycsek, semmitmondóak a versei. Itt azonban irodalmi munkásságát ketté kell bontanunk: alkotóira és irodalom- szervezőire. 1919-ben, a főhatalomváltás idején derült ki, milyen problémákat okozott a kisebbségivé lett magyar társadalomtöredékek számára, hogy korábban Budapesten központosították az irodalmi életet, hogy nem maradtak regionális központok. Kassa ilyen lehetett volna; Sárosi és a barátai ezt már korán észrevették. A Kassai írók és Hírlapírók Otthonának és a Városi Irodalmi Társaságnak - mint említettem - választmányi tagja volt. Ezeket 1898-ban egyesítették, végül ebből jött létre a Kazinczy Irodalmi Társaság, mely utóbb a három legfontosabb irodalmi-közművelődési kör egyike lett csehszlovákiai magyar vonatkozásban. (A másik kettő a pozsonyi Toldy Kör és a komáromi Jókai Egyesület.) Még fontosabb is lett a többinél, mert a Kazinczy Társaság körül szerveződött meg a talán legjelentősebb könyvkiadó (utóbb egy háromkötetes kiadványa - Vé- csey Zoltán A síró város című regénye — elkobzása miatt anyagilag megrendült, de a Társaság azért még a háború közepéig működött a visszatérés után). Nevéhez fűződnek a csehszlovákiai magyar írói szövetség létrehozására tett legszívósabb kísérletek is. Sárosi közvetlen szerepéről ezek kapcsán nincs adatunk, de tény, hogy e csoport népszerű és tekintélyes alakja volt. Az viszont bizonyos, hogy már 1896-ban fontos kísérletet tett a decentralizációra. Kovács Zsigmonddal felhívást bocsátott ki a Budapesten kívül élő költők antológiája megjelentetésére, illetve az abban való részvételre. Ennek eredménye lett a következő, 150 alkotót szerepeltető, több mint négyszáz oldalas könyv: Vidéki Költők Albuma. Vidéken élű magyar írók műveiből. Összeállították: Justh Béla, Kovács Zsigmond, Sárosi Árpád. Kassa 1896. (Justh utólag csatlakozott a szerkesztőkhöz.) Részlet az 1895. november 1-jén keltezett előszóból:
