Irodalmi Szemle, 2008
2008/1 - MÚLT ÉS EMLÉKEZET - Szénássy Zoltán: Ércbe öntött emlékezet (emlékezés a Jókai-szobor felállításának 70. évfordulójára)
MÚLT ÉS EMLÉKEZET- Engem ide senki nem küldött, a megjelenésre senkitől megbízást nem kaptam, a magam nevében jöttem ide, idehozott Jókai iránti szeretetem.- A miniszterelnök úr említette, hogy a Senki szigete, amelyet Jókai a béke s a boldogság földjének álmodott meg, talán a komáromi sziget, vagy Ada-Kalé szigete. Nem. Jókai. Senki szigete Jókai szíve volt, melyben csak szeretet és béke honolt. Jókai ebben a városban tanult meg írni és ennek a városnak nyelvét, levegőjét, alakjait örökítette meg halhatatlan munkáiban. Majd három kalapácsütése közben ezt mondta:- Első kalapácsütéscmet a magyar nemzeti kultúra nevében teszem.- Második kalapácsütésem Komárom dicsőségének szól. - Harmadik kalapácsütésem Jókai halhatatlanságáé. (Komáromi Lapok 193/50.) JÓKAI SZOBRÁNAK LELEPLEZÉSE Komárom népének valóságos nemzeti ünnepe volt 1937. november 28., a Jókai- szobor leleplezése. Családostul ott álltunk a templomlépcsőn, és ünnepeltük Gyula bácsit, akinek a házánál és műtermében, a Szekér utcában és a Tó utcában számtalanszor megfordultam. Ugyanis a Berecz-porta kb. 40-50 méter hosszú volt. A családi ház a Szekér utcára, míg Gyula bácsi műterme a Tó utcára nyílott.(...) A Komáromi Lapok terjedelmes tudósításban számolt be az eseményről: A Jókai Egyesület vezetősége délelőtt fél 11-re tűzte ki az ünnepély kezdetét, amely időre már nagy közönséggel telt meg a Kultúrház udvara, melynek közepén állott a lepellel leborított Jókai-szobor. (...) Az ünnepélyt a Komáromi Dalegyesület kiváló férfikarának éneke nyitotta meg, amely Schmidt Viktor szöv. orsz. alkamagy vezénylete mellett Eötvös-Sztára: Végrendelet c. művét adta elő nagy hatással. Az ének elhangzása után Jankovics Marcell dr. a szoborbizottság elnöke mondotta el eszmékben és gondolatokban gazdag, költői számyalású ünnepi beszédét, melyben többek között ezeket mondta: Az a tisztes gyülekezet, mely meghatottan áll itt most a magyarság legkedvesebb írójának, legbőkezűbb költőjének szobra előtt, akinek képzelete végtelen volt, mint a magyar puszta, akinek minden írása, meséje, hőseinek erkölcsi világa tiszta volt, mint a magyar pusztának levegője — ez a tisztes gyülekezet sokkal nagyobb tömeg, mint azt gyarló emberi szemmel mérni és számlálni lehetne. Igenis, itt van, jelen van az egész magyarság gondolataival, szeretetével, leikével... (Komáromi Lapok 1937/96.) JÓKAI SZOBRÁNAK UTÓÉLETE Ennyit az előzményekről, és ezt követi az utóirat. Vagyis Jókai szobrának utóélete, mert ilyen is volt Komáromban. A várost a Felvidék déli részével 1945-ben (szentesítve 1947. február 10-én) a párizsi békediktátum értelmében ismét Csehszlovákiához csatolták. Az 1945-ben kiadott (és még ma is élő, sőt virágzó) Benes-dekrétumok szellemében a felvidéki magyarság elvesztette állampolgárságát, és megfosztották emberi jo
