Irodalmi Szemle, 2008
2008/8 - Gyüre Lajos: Az Új Magyar Museum
Gyüre Lajos tős anyagi és erkölcsi támogatásával, kassai székhellyel, 1942-ben az „Új Magyar Museum”-ot, mintegy felvállalva a nagy elődök hagyatékát, bizonyos mértékben visszacsatolva az elődök szerkesztői elképzeléseihez, a lap belső felépítéséhez. A Kazinczy által használt „folyóírás” megmarad az Új Magyar Museum esetében is, mert „esztendőn által négyszer kisebb, vagy nagyobb darabokban (mert szakaszainak vastagságát előre meghatároznunk nem lehet) évente két kötetben és négy füzetben jelenik meg, majd alkalomszerűen az egyes évfolyamoknál kibővül az alma- nachszerű kiadvány a kassai fiatal jogakadémiai tanár, író, Sziklay László főszerkesztésében. írói a már említett városok gazdasági, tudományos szakemberei, tanárok, és természetesen írók, képzőművészek, akik vállalták a vidéki kisvárosi életet a maga negatívumával, bizonyos mértékig a betokosodás, a fővárosban zajló irodalmi, művészeti bezárkózástól való elmaradás veszélyét. Ugyanakkor ne feledkezzünk meg róla: 1942-t írunk. Már létezik az ún. zsidótörvény, közéleti tevékenységet nem folytathatnak és már megindulnak a „harci szekerek”. Bombázzák Kassát- máig titok, hogy honnan indultak s hová tértek vissza a repülők, kik dobták a városra a szovjet gyártmányú bombát a főposta épületére -, ami ürügyül szolgált a magyar kardcsörtető főtiszteknek a már javában folyó Il.világháborúba való belépésre. A Móriczot gyászoló ország hangját elnyomja a rádió győzelemről harsogó indulója, miközben Sztálingrádnál 1942 telén elpusztult kétszázezer fiatal magyar élet. Micsoda fonák helyzet! A lapban nem találunk egy sor utalást sem a II. világháború borzalmaira. Vajon mi az oka? A napi politikától való menekülés? Hová? Vegyük úgy, hogy ez nem más, mint egyfajta elzárkózás a magyarországi politikai gyakorlattól, s részben talán a kibontakozó fasiszta-nyilaskeresztes mozgalomtól? Vajon el lehet-e zárkózni a tudomány, a képzőművészet világába anélkül, hogy ne vennénk észre a körülöttünk élő, létező világ borzalmait? Bizonyára munkálkodott a szerkesztőkben a „Vox humana” Győry Dezső által megfogalmazott gondolata: „...Én minden népet féltek attól, amitől féltem az enyém”, amely a szlovenszkói magyarságnak már ekkor a sajátja. Meg lehet ezt magyarázni ezzel? Aligha. Hacsak azzal nem, hogy ezt a csatározástól való idegenkedést Sziklay László a szülői házból hozta magával. És még valami, ami az akkori időben nem volt mindennapos dolog! Az 1938 után kialakult szlovák-magyar politikai elhidegülés ellenére a lapnak van szlovák melléklete, illetve a tudományos-ismeretterjesztő cikkeket szlovák nyelven is közli a lap.Továbbá, vajon melyik pesti „folyóírás” engedhette meg magának, hogy a lapjában zsidó származású írtóktól közöljenek írásokat? Nem vizsgáltam e területet, de nyugodt szívvel elmondhatom, hogy az Új Magyar Museum még 1942-ben is megtartotta írói kataszterében őket. így például megtaláljuk Pozsonyi (Wimberger) Annát. Mondanom sem kell, a lapnak széles körű külső munkatársi gárdája volt Munkácstól Beregszászon, Ungváron keresztül egészen Somorjáig. De megtaláljuk a Kassa vonzáskörébe tartozó miskolci, salgótarjáni, egri, sárospataki, sátoraljaújhelyi írókat ugyanúgy, mint a beregszászi, huszti és más városok tudományos iro
