Irodalmi Szemle, 2008

2008/4 - KÖSZÖNTJÜK A 80 ÉVES ÁG TIBORT - Koncsol László: Évtizedek a magyar népzene és kórusmozgalom szolgálatában

Évtizedek a magyar népzene és kórusmozgalom szolgálatában síink azonban még az év őszén visszaszökött, s a városban talált munkát. 1946-ban (február) visszaköltözhettek a városba, s az apa is hazatérhetett, de szeptemberben váratlanul elhalálozott. Tibor a dubnicai vízi erőműnél lakatosinasnak jelentkezett, ám az utcán ösz- szefutott Albrecht Sándorral, aki fölajánlotta, hogy magánórákat ad neki, s ő itthon maradt. Alkalmi munkákat vállalt (UNRRA-csomagok kezelése, szőlőművelés, vil­lanylámpagyár, mindenesség egy nagykereskedésben), s miután az utóbbi helyet ál­lamosították, márciusban pedig létrehívták a CSEMADOK-ot, augusztus 1-től (1949) a Központi Titkárság fizetett alkalmazotti állományába került. Akkor Somorján már szerepelt a magyar éneklő csoport, s Ág Tibor átvette irányítását; az év őszén, Nemesócsán már ő vezényelte a vegyes kart. Közben az ál­lampolgárságot is megkapta, s 1950 nyarán a Szuvorov utcai kollégiumban, a két hónapos magyar tanítóképző tanfolyamon már zenét oktatott, és kórust vezetett. Az akkori felvidéki magyar állapotokra jellemző mozzanat: fölvették a Kalinciak utcai magyar pedagógiai gimnázium 4. osztályába, s 1951-ben már le is érettségizett. Ősszel megkezdte tanulmányait a Pedagógiai Főiskolán, de csakhamar átlé­pett a Komensky Egyetem Bölcsészkarának zenetudomány-néprajz szakára. Köz­ben a Csemadok alkalmazásában maradt. 1953 márciusában megalakult a hivatásos Csehszlovákiai Magyar Népművészeti Együttes, a NÉPES, amelynek hathetes pud- merici (Budmerice) alapozó tanfolyamán (1953. május 15.-június 30.) már ő is je­len volt. Búcsút mondott az egyetemnek, s vállalta a zenekar, illetve az egész együt­tes művészeti vezetését. Júliustól a hody-i kastélyban, a NÉPES székhelyén élt és dolgozott. 1954 őszén kezdte meg katonai szolgálatát, s laktanyájában is szervezett egy sikeres férfikart. A kormányzat azonban az év végével föloszlatta a NÉPES-t, ő pe­dig leszerelése után a galántai magyar iskolában kezdett tanítani. A városban ve­gyes kart szervezett, amely a Mester beleegyezésével a Kodály Zoltán Daloskör ne­vet viselte (1956-1962). Közben néhány pozsonyi magyar egyetemi és főiskolai hallgató (Mede, Gyüre, Csikmák) létrehívta a felsőoktatási hallgatók művész- együttesét, amely 1957-ben Iíjú Szivek néven félhivatásos ének-, zene- és tánckar­rá nőtt, s Ág Tibort hívta meg egyik karnagyául és igazgatójául. Öt év múiva, 1962 szeptemberében Dunaszerdahelyre, a járási népművelési csoporthoz került. Elkísérte Szomjas-Schiffert Györgyöt egyik csallóközi népzene­gyűjtő útjára, majd súlyosan megbetegedett. (Szomjas-Schiffert 1957-1967-ben öt­ször kutatott, és 2000 dalt és hangszeres darabot rögzített a Csallóközben. Az anyag kiadásán dolgozunk.) 1963-ban lakást kapott Nagymegyeren, s 1967-ig a városi 11 éves iskolában tanított. Újjáalakította a városi és az iskolai énekkart, és számukat tovább szaporít­va csakhamar párhuzamosan öt felnőtt, iljúsági és gyermekkórust vezetett a csalló­közi városkában. A Csemadok Központi Bizottsága 1967. augusztus l-jével hívta meg népzenei gyűjtőmunkára, s Ág Tibor 1976-ig töltötte be ezt a szerepkört. Talán

Next

/
Oldalképek
Tartalom