Irodalmi Szemle, 2008
2008/12 - KÖNYRŐL KÖNYVRE - Szalay Zoltán: Angyalkeringő avagy a kis végtelenek könyve
KÖNYVRŐL KÖNYVRE sődleges értelmezése lehetséges, hanem belső, lényegi megközelítéshez is; a megközelítés mikéntjében van a lényege. Ágh István esszéi olyan szuggesztívek, olyan ráhatóak, hogy az olvasó önkéntelenül is Balassi - és a többiek verseskötetei - után nyúl. Megérteni szeretné a „vers születését” minden körülmények között, s ebben a szerző kötete kiváló segítőtárs! fNap Kiadó, Budapest, 2008) Kovács Győző Angyalkeringő avagy a kis végtelenek könyve (Krasznahorkai László Seiobo járt odalent című kötetéről) Mozgás és mozdulatlanság, időlegesség és tartósság, elmúlás és állandóság ellentétpárjainak körbejárásával indítja új kötetét Krasznahorkai László, s ezek a fogalmak az új kötet összes írását végigkísérik. Egy hatalmas, hófehér madártól, a Kyoto melletti Kamo folyóban vadászó óriáskócsagtól jutunk el a kínai császári sírokat őrző, a föld alatt „üvöltő” szoborszömyekig, közben azonban fel-alá járunk a térben és időben, bejárva több kontinenst és számos évszázadot. Valahogy úgy, ahogy Krasznahorkai László is eljutott az utóbbi évtizedek magyar irodalmában szinte páratlanul negatív kicsengésű Sátántangó tói a szépségnek azon, kortárs prózánkban szintén páratlannak számító dicshimnuszáig, melynek a Seiobo járt odalent című kötetet joggal nevezhetjük, miközben megőrizte azt a lenyűgöző megjelenítési képességet és kikezdhetetlen írói hitelességet, ami megingathatatlan helyet biztosít a számára a mai magyar irodalomban. Krasznahorkait azonban az örökös különállás, a minden irodalmi trenddel való merész szembehelyezkedés is híressé tette, s új kötetével ezen a téren sem cáfolja meg önmagát: a Seiobo járt odalent minden ízében egyedi vállalkozás, tömör anyag, akár egy hatalmas obeliszk. A szépség felfedezésére induló olvasó útjai rögösnek ígérkeznek — állapítható meg már a könyv első fellapozása során; Krasznahorkai eddigi legterjedelmesebb kötetéről van szó, a szerző eddigi leghosszabb, végeérhetetlen hosszúságban kígyózó, hatalmas távlatokat összefogni szándékozó hosszúmondataival. Akik azonban ismerik a szerző korábbi müveit, azokat bizonyára nem fogja elriasztani az új kötet vaskossága. A Seiobo nevezhető elbeszéléskötetnek, regénynek, tágabb értelemben vett esszékötetnek, de igazából - s ez nyilván nem véletlenül van így - egyik megjelölés sem illik rá teljesen. Bár a szövegek alapját a legtöbbször valamiféle történetecskék képezik, az epikai keret azonban inkább csak technikai támasza a szerzőnek, a lényeg ugyanis mindig a történeten túl kezdődik. Ezért is fontos az idősíkok váltogatása, az időbeli tágasság. Egyes szövegek, melyek általában egy-egy műalkotás történetét hivatottak elbeszélni, éppen e történet különböző állomásainak idejébe
