Irodalmi Szemle, 2007
2007/6 - MÚLT ÉS EMLÉKEZET - Szénássy Zoltán: A Svábhegytől Nizzáig (Jókai Mór utolsó évei)
Múlt és emlékezet vegőt. Hogy ettől a rázkódástól-e vagy egyéb okból, a főherceg eltűnt az erkélyről, többé nem is került elő az egész ünneplés alatt, amely igazán szívből jövő és szívhez szóló volt. Nagyon örült neki az uram. Másnap megtörtént a szoborleleplezés ceremóniája, s utána mi mentünk visz- sza Nagyváradra, ahogy az uram megígérte. A vonatnál a megérkezéskor megint nagy fogadtatás, ujjongás. Este a színházban a Szigetvári vértanúkat adták. A színházban is nagy ünneplés volt, utána bankett. Rengeteg embert mutattak be. A bemutatott újságírók között volt egy fiatal poéta is: Ady Endre...” Itt adjuk át a szót Vita Zsigmondnak, aki meg is örökítette Jókai és Ady közvetlen találkozását: „Másnap a vendégek még kikocsiztak Püspökfúrdőre, aztán elkövetkezett a búcsú pillanata. Jókai, a múlt század utolsó nagy romantikusa megcsókolta az új idők dalaival betörni készülő Ady Endrét, és így köszönte meg a felejthetetlen ünneplést: „Amit rólam írtál, a mélyen érző igazi költő írása volt. Meg fogom őrizni írásodat s az emlékedet is halálomig.” Az 1903-as esztendő krónikájához tartozik Jókai végrendelete, amely szó és forma szerint a következő: VÉGRENDELETEM. Én, alulírott dr. Jókai Mór a mai napon a következő végrendeletet teszem: Lelkernet Istennek, poraimat az anyaföldnek ajánlva, teljesen ép elmével és testi jó egészségben, minden külső kényszerítés vagy befolyás nélkül vagyonomról eképen intézkedem elhunytom esetére: Miután fogadott leányomat, Feszty Arpádné Jókai Rózát az őt megillető köteles részen túl is már életemben kielégítettem, különben is részéről életemben sok keserűséget szenvedtem: annál fogva elhalálozásom esetére minden ingó és ingatlan vagyonom és járandóságom öröklésére nézve, általános és egyetlen örökösömmé szeretett feleségemet, dr. Jókai Mórné, született Grósz Bellát nevezem ki. Ezen végrendeletemet saját kezűleg írtam és aláírtam. Kelt Budapesten, 1903. február 20-án. Dr. Jókai Mór (A végrendelet kihirdetésére a budapesti VII. kerületi járásbíróságon, 1904. május 11-én került sor.) Az igazi nagy utazásra, az utolsó közös útra, amikor és ahol közel fél évet töltöttek, 1903 novemberében került sor... Nizzába utaztak. Pontosítva, ahol 1903. november 21 -tői 1904. április 17-ig tartózkodtak. A tenger varázslatos hatása, a látvány és a klíma — az örökké mellkasi fájdalmakkal küszködő Jókaira — gyógyító- lag hatottak. Erről Nagy Bella így ír: „Az uramnak olyan jót tett a múlt télen az Adria, hogy azt gondoltuk, most hosszabb időt fogunk ott tölteni... Voltak párizsi ismerőseink, akik a telet mindig Nizzában töltötték, azoknál érdeklődtünk, s a vége az lett, hogy elindultunk ismét háztartással telelni Nizzába. Előbb a Grand Hotel-
