Irodalmi Szemle, 2007

2007/2 - Csanda Gábor: Fejezetek a szlovákiai magyar irodalomból (Tőzsér Árpád és Gál Sándor költészete)

Fejezetek a szlovákiai magyar irodalomból (3)

Összehasonlítva a verset Domonkos István Kormányeltörésben című versével, megfigyelhető, hogy - leltárszerű (ön)ismétléseivel - emennek ugyancsak a nyelvfelejtés a témája, ám a Távolodókkal ellentétben apoétikus, alulretorizált - és nem a közösség, hanem az egyén fenyegetettsége variálódik benne. Hasonlóan az Egyszemű éjszaka nemzedéke számos szövegéhez, melyek a közösségivel szemben az egyénit problematizálják: Tóth László Az „itt” és az „ott” (1980) című, az ismétlésalakzatok retorikáját működtető versének utolsó sora például szó szerint is az egyéni előnyére rendezi át a közösségit: „rendezni kéne rendezni végre közös dolgaimat”.

Egy további, vizuálisnak is nevezhető értelmezés a Távolodók körkörösen vissza-visszatérő, magukat újravariáló jeleire, betűcsoportjaira és szófoszlányaira irányíthatja a figyelmet. Ezek közt jól kivehetően a k betű jut kitüntetett szerephez: a vers 41 sora közül csak öt nem tartalmazza, a többi ellenben halmozottan. Szerepe a címben is jelentéses: a szó végén, rímhelyzetben van, s így előhívója, beindí- tója és generátora a verstest többi &-jának. Mozgása révén akár egy folyamatosan távolodó k verseként (távolodó k című versként) is olvasható. Persze, ez a k nemcsak vizuális jel, hanem először is a többes szám(ú alany) jele, aztán az alanyi ragozás többes szám harmadik személyének ragja és leggyakrabban mássalhangzó (zöngétlen zárhang). Ilyen funkcióiban átszövi a verset, s közben soronként újra is szituálja, aszerint, hogy ő maga a sorban milyen helyzetbejut „az első öt sort például zárja, a hatodikat nyitja, a hetedikben („az ajtók száján”) kulcspozícióba kerül és így tovább. A mozgó k a versben így önmaga metaforájává válik. A legkülönfélébb alakváltozatokban és szóalakokban vándorol s mozgatja a versképet is. A „s mintha minden félrész / a távolodókkal menne” szakasz végén leghűségesebb hordozójától, a „mennek”-től is a legtávolabb kerül - eltűnik róla. (A szót félrészként az előző sor kemence szava is tartalmazza.) Mondhatni, a k elősorolása, föl- emlegetése, kiszámlálása, leltárba vétele a vers cselekményének vizuális megjelenéseként is felfogható.

FELHASZNÁLT ÉS AJÁNLOTT IRODALOM

Alabán Ferenc (szerk.): Élmény és absztrakció. Tőzsér Árpád hatvanéves. Nitra, 1996;

Benyovszky Krisztián-Keserű József (szerk.): Kor/szak/határok. Pozsony, 2002;

Bodnár Gyula-Tóth László: Nyomkereső. A második világháború utáni (cseh)szlovákiai magyar irodalom kistükre. Dunaszerdahely, 1994;

Csanda Gábor (szerk.): Somorjai disputa 1. Az élő szlovákiai magyar írásbeliség c. szimpózium előadásai. Somorja-Dunaszerdahely, 2003;

Cselényi László: Negyed virágzás avagy van-e (volt-e, lesz-e) hát cseh/szlovákiai-felvidéki magyar irodalom?, Dunaszerdahely, 2005;

Fazekas József-Hunéík Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában (1989-2004). Somorja- Dunaszerdahely, 2004;

Fábry Zoltán: Harmadvirágzás. Bratislava, 1963; Fábry Zoltán: Stószi délelőttök. Bratislava, 1968;

Fonod Zoltán (főszerk.): A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918-2004. Pozsony, 2004;