Irodalmi Szemle, 2005

2005/7 - POSONIUM IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI DÍJ 2005 - Szarka László: „Sokfélék vagyunk, mi kutatók” - Gyurgyík László legújabb kötetéről

Posonium Irodalmi és Művészeti Díj 2005 hogy mit jelent a munkássága a magyar irodalom egyetemében. Továbbá ajánlom szíves figyelmükbe Németh Zoltán legújabb, csak néhány hete megjelent, A bevé- gezhetetlen feladat c. tanulmánykötetét, amelyet a szerző szinte teljes egészében a „szlovákiai magyar irodalomnak”, azaz a felvidéki illetőségű íróinknak szentel. S végül, de nem utolsósorban: ne feledjék el a kritikust kritizálok, hogy az ő műveik kánonja is - ahogy Németh Zoltán mondja - a „majdan bekövetkező jövőben nye­ri el pozícióját - s ezt... talán legfőképpen a fiatal irodalom biztosítja ” számukra. De ezt a „biztosítást” a „fiatal irodalom” egésze végzi, s nem egyetlen kritikus. Az egyetlen kritikus bizonyos értelemben csak regisztrálhatja az irodalom történéseit. Persze, a mai eseményt, azt, hogy a „Posonium” egyik különdíját éppen Né­meth Zoltán A széttartás alakzatai c. müve kapja, fel lehet fogni úgy is, mint a már­is megtett első lépést e felé a komplexebb szemlélet felé. Én mindenesetre tiszta szívvel és örömmel gratulálok Németh Zoltánnak a díjához. Tőzsér Árpád „Sokfélék vagyunk, mi kutatók” Gyurgyík László „Asszimilációs folyamatok a szlovákiai magyarság körében ” című könyvéről Sokfélék vagyunk, mi kutatók. Vannak, akik egy életen keresztül egy-ügyűek maradnak, szívós munkával egyetlen témát boncolgatnak, mélyítve tudásukat mód­szertanban, ismeretekben, egymás után megjelenő tanulmányokban. Mások éven­te témát, módszert, kutatási terepet váltanak, sok nyelven publikálnak, nyughatat­lan lelkűkkel új és új vizsgálatokba fognak. A Posonium Díj 2005. évi egyik kitün­tetettje, Gyurgyík László azon szerencsés alkatú társadalomtudósok közé tartozik, aki úgy tud hűséges maradni élete nagy témájához, a kisebbségi magyar közösség szerkezeti sajátosságainak vizsgálatához, hogy közben folyamatosan megújul, módszerek, hipotézisek sorát próbálja ki. Szemléletében, megközelítéseiben mindig megújulva, elmélyülve vizsgálja a közösség etnikai, felekezeti, nyelvi, családszerkezeti jellemzőit, s teszi ismétel­ten mérlegre a népszámlálások eredményeit. „Magyar mérlege” nem attól magyar, mintha pozsonyi mérővel mérne, hanem mert bennünket - változó világgal válto­zó magyarokat - próbál kimérten bemérni. Merre, hogy tartanak a magyar mikro­világok, milyen röppályán forog a magyar glóbusz. Merthogy sokfélék a szerzők is. Vannak, akik könyveikkel együtt beülnek a csillogó kirakatokba. Másokról szinte semmit sem tudhatni. Gyurgyík László is inkább a rejtőzködők közül való. Pedig élete nyitott könyv, tele tanulsággal és munkával, szeretettel, szeretni való csöndességgel és próbálkozással. A szülővá­ros Ipolyságtól Károlyújfaluig, s onnan négygyermekes családfőként Somorján keresztül Komáromig belakta a szűkebb hazát. Közben azon kevesek közé tartó­

Next

/
Oldalképek
Tartalom