Irodalmi Szemle, 2005
2005/6 - KÖSZÖNTJÜK A 75 ÉVES DUBA GYULÁT - Gyüre Lajos versei (Eb ura fakó, Fázom, Kapós felé, Nálunk mindig)
Gyüre Lajos versei hada szívünk tépi, marja, hátunk mögött súgnak-búgnak, mind, mind csak vesztünk akarja. Válik a liszttől a korpa! Hát így állunk? No de ilyet?! Lassan őröl, kő közt darál, lám, isten malma nem siet. Nincs sok időnk harcra-bajra, ha összedől is az oltár, sok a bámész a robajra, de velem vagy, velem voltál. Összeforrt sziámi ikrek. Villog az éles pengeág, turkál, vájkál a holt szike, és fájó elevenbe vág. Az én időm lassan lejár, mondhatnék még egy-két szépet, de jön a fekete batár, ne sírj, takard le a képet. Kapós felé Kapós felé a Mélyúton homokba vágott a kerék, nyekergett, felsírt, jajongott, áradt a selymes keverék. Lovak patáján porfelhő, hordja, tereli vörös szél. Lassan! - szólt nagyapám. Hóha! No, ugorj! Kereket kössél! Küllők közt folyt, forró láva, parázs kemencetűz, pokol kínja lángolt a szembogár alatt, s a torok fuldokolt.
