Irodalmi Szemle, 2004
2004/10 - KÖSZÖNTJÜK A HETVENÉVES POMOGÁTS BÉLÁT - Fónod Zoltán: ...a forrongások korát éljük... (beszélgetés)
Beszélgetés Pomogáts Béla irodalomtudóssal mintha alig gondolkodnának azon az illetékesek, hogy ezt a válságot miként lehetne feloldani. • A magyar irodalomnak, és ezen belül a kisebbségi irodalmaknak milyen esélyük van arra, hogy az egyesült Európában a globalizáció kihívásaival szemben az egyetemesség ügyét éppúgy segítsék mint a nemzeti megmaradásét? Kik azok, a- kik a magyar irodalomból jelen vannak abban a kanonizációs rendszerben, amelyet a közmegegyezés „ világirodalomnak” nevez?- Erre a kérdésre azért nehéz válaszolni, mert egyrészt az irodalmi polémiákban az irodalomtörténészek, az irodalomkritikusok között nincs olyan közmegegyezés, amely egy mindenki számára elfogadható irodalmi kánont hozna létre. Másrészt pedig azért, mert aligha lehet egy íróról (vagy csak nagyon kevésről) azt mondani, hogy „része a világirodalomnak”. (Ámbár igen sokan vannak az élő magyar irodalom köréből is, akik önmagukat világirodalmi jelenségnek tekintik.) A kis irodalmak alkotói közül máskülönben is viszonylag kevesen jutnak el abba a körbe, amelyet a „világirodalom” alkot. Nagyjából tudomásul kell vennünk, hogy a világirodalom bizony a nagy nyelvek: az angol, a német, a francia, az olasz, a spanyol, az orosz irodalom legjobbjait, legtöbbet fordított és olvasott szerzőit jelenti. Ritkán került egy- egy holland, svéd, dán, norvég, finn, portugál, cseh, szlovák, szerb, horvát, román és persze magyar író a világirodalom oly igen áhított piedesztáljára. A mi irodalmunknak egyetlen olyan képviselője van, akit mindenhol a világ- irodalom részének ismernek el, természetesen Petőfi Sándorra gondolok. Mellette azonban számos olyan írónk is létezik, aki többé-kevésbé szerepet kapott a nagyvilág irodalmi tudatában: a 19. században Jókai Mór, Eötvös József és Mikszáth Kálmán, a 20. században Ady Endre, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Illyés Gyula, Németh László, Déry Tibor, Szabó Magda, Mészöly Miklós és Juhász Ferenc. A kisebbségi írók közül több helyen is ismerik Kós Károly, Dsida Jenő, Sütő András, Kányádi Sándor, Dobos László, Tőzsér Árpád nevét. A magyar irodalom mindazonáltal - a keserves csalódások ellenére is - lassanként megjelenik a nyugati irodalmi köztudatban, mondhatnám, a világirodalom peremén. így az utóbbi időben Krúdy Gyula, Márai Sándor, Szerb Antal és a kortárs írók közül Konrád György, Eörsi István, Esterházy Péter, Nádas Péter, Krasznahorkai László, Grendel Lajos és mindenekelőtt az irodalmi Nobel-díjas Kertész Imre, aki jótékony szerepet tölthetne be abban, hogy más magyar írók előtt is egyengeti az utat. Bízni szeretnék abban, hogy európai integrációnk nagymértékben meg fogja könnyíteni irodalmunk nyugat-európai befogadását, ahogy ez történt néhány esztendeje a finn irodalom esetében. • Válságát éli egykori munkahelyed, a Magyar Írók Szövtesége, melynek elnöke voltál. Ma is feltehető a kérdés, melyet egy évtizede (a Magyar Napló hasábjain) megfogalmaztál: Miért oly megosztott a korábban oly sokszor példás egysé
