Irodalmi Szemle, 2004
2004/9 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Ardamica Zorán: Nyelv és irodalom szétválaszthatatlanok
KÖNYVRŐL KÖNYVRE Nyelv és irodalom szétválaszthatatlanok (Egy besztercebányai magyar konferencia anyagáról) Az elmúlt év októberében ötödször rendeztek nemzetközi tudományos konferenciát a besztercebányai Bél Mátyás Tudományegyetem Hungarisztika Tanszékén. Ennek anyaga Irodalmi és nyelvi interpretációk címmel a közelmúltban jelent meg könyv alakban. A kiadást a besztercebányai egyetem közösen vállalta az egri Eszterházy Károly Főiskola Magyar Nyelvészeti Tanszékével. Mivel a két intézmény jó kapcsolatokat ápol, az egri tanárok Besztercebányán nem csupán konferenciák alkalmával fordulnak meg, folyamatosan részt vállalnak az oktatásban. A BMTE Filológiai Kara egyébként több magyar egyetemmel is együttműködési szerződést kötött, így a nemzetközi projektekből származó munka és tapasztalat jó része épp a Hungarisztika Tanszéken összpontosul, s ez nem csupán a két ország földrajzi közelségének eredménye, hanem koncepciózus tevékenységé. E konferencia anyaga is főleg erre az együttműködésre alapoz, s nyit a magyarországi felsőoktatási intézmények felé, valamint a tudomány aktuális fejlődési trendjeinek irányába. Az irodalom- és a nyelvtudomány egyes területeinek „összeforrása”, de főleg a két ág egymáshoz közelítése az egyik központi gondolata volt a konferenciának s a kötetbe rendezett felszólalásoknak. Erre utal a publikáció bevezetésében Alabán Ferenc a Hungarisztika Tanszék vezetője is: „... a nyelv és az irodalom szétválaszthatatlan, fejlődésük fokozatai is feltételezik egymást, a nyelvi megújulás mindig irodalmi megújulást is jelentett [...] csak a két fogalom együttes története képzelhető el.”1 A kötetben szereplő első előadás filológiafelfogásában irányadónak tekinthető. Hargittay Emil a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanára Retorikai megközelítés a régi magyar irodalomban címmel közli írását. A szónoki beszéd szerkezetének megjelenését mutatja ki és analizálja különböző műfajokban. Pázmány egy prédikációjának és egy misszilisének, Balassi Katonaénekének elemzése illusztrációja, ill. bizonyítéka, mégpedig izgalmas bizonyítéka ama felismerésnek, amely a kilencvenes évektől fokozott vizsgálat tárgyává vált a retorikai iskolákban, s mely szerint a szónoki beszéd s a szélesebben értelmezett retorika a feltételezettnél több nyelvi/irodalmi megnyilvánulásban eresztett mély gyökereket, hatással volt szerkezetükre, nyelvezetükre, motiváló és összetartó erőként lépett fel. A második és harmadik példa kiemelten fontos lehet, hiszen egy valóban elküldött, Bethlen Gábornak szóló, 1629. szeptember 24-én Pozsonyban kelt levélről van szó, amely gyakorlati funkcióval bír, illetve egy, a retorika szabályaitól elvileg független műfajról a vers esetében. Hargittay mindezen vizsgálatok közben rámutat a retorika fogalmának kiterjedésére. „Mára olyan gyűjtőfogalommal dolgozunk, amely minden szóbeli és írásbeli műfaj létrehozásának szabályrendszerét kutatja, beleértve a
