Irodalmi Szemle, 2004
2004/1 - MÚLT ÉS TÖRTÉNELEM - Popély Gyula: A magyar tanügy kálváriájának kezdetei Szlovákiában az impériumváltás után (1918-1920) (tanulmány)
MÚLT ÉS TÖRTÉNELEM Néhány hónap elteltével azonban a hatalom a meghagyott magyar iskolákban működő tanítókat is állami hüségeskü letételére kötelezte. Ennek kötelességét az 1919. augusztus 26-án kelt és szeptember 2-án kihirdetett, az elemi és polgári iskolák tanítóságának szolgálati esküjéről szóló 495/1919. sz. kormányrendelet mondta ki, amely az eskü szövegét és az eskütétel módját is meghatározta. A szolgálati eskü (sluzební prísaha) szövege e kormányrendelet szerint a következőképpen hangzott: „Esküszöm és becsületemre s lelkiismeretemre fogadom, hogy a Csehszlovák Köztársasághoz mindenkor hű leszek és kormányának engedelmeskedem, hogy az állam összes törvényeit betartom, összes hivatalos kötelességeimet az érvényben levő törvények és rendeletek szerint szorgalmasan, lelkiismeretesen és pártatlanul teljesítem, hivatali titkot el nem árulok, és mindennemű cselekedeteimben csak az állam javára és a szolgálat érdekére leszek tekintettel.” Az eskütétel gyakorlati lebonyolítását illetően az idézett kormányrendelet a következő eljárást írta elő: „Ezen szolgálati eskü oly módon tétetik le, hogy az esküt tevő, tekintet nélkül arra, hogy mily vallásfelekezethez tartozik, az eskü szövegét ismétli és ezután kezet nyújt annak, aki tőle az esküt kiveszi. Az eskütételről jegyzőkönyv veendő fel, amelyet az eskütevő tanító és a járási iskolai hatóság esküt kivevő tisztviselője aláír. Egyéb alakú szükségszerűségek nincsenek.”19 A magyar tanítók nagy többsége azonban egyszerűen megtagadta a tőlük megkövetelt „szolgálati eskü” letételét a berendezkedő új államhatalomra. A pedagógusok arra hivatkoztak, hogy mivel a felvidéki területek elcsatolásának mértéke még nem tekinthető véglegesnek, a tőlük megkövetelt eskü is indokolatlan és korai, sőt jogellenes. A Somorjai Államilag Segélyezett Községi Polgári Fiú- és Leányiskola pedagógusait a csehszlovák hatóságok 1919. augusztus 7-én próbálták meg rávenni a hűségeskü letételére, az intézet tíz tanárából azonban hét megtagadta az eskütételt. Az esküt lelkiismereti okokból, illetve jogi szempontból megtagadók arra kérték a hatalom illetékeseit, hogy az aktust halasszák el a békeszerződés ratifikálásáig. A hatalom ezen a téren azonban kérlelhetetlennek bizonyult. A hűségesküt megtagadó tanárokat elbocsátották állásukból, majd 1919. november 15-én minden illetményük folyósítását beszüntették, valamint megfosztották őket nyugdíjjogosultságuktól.20 A magyar pedagógusok hűségesküjének kérdése azonban még a következő, az 1920. évben is napirenden maradt. Magának a hatalomnak a magatartása és eljárása sem volt egységes és következetes ebben a vonatkozásban. Ezt a kérdést végül is az ún. forradalmi nemzetgyűlés próbálta meg egységes elvek szerint rendezni. 1920. február 12-én megszületett a 103/1920. sz. törvény, amely közzététele napján, 1920. február 25-én vált hatályossá. A törvény értelmében mindazok az elemi és polgári iskolai tanítók, akik az 1919. augusztus 26-án kelt 495/1919. sz. kormányrendelet értelmében nem tették le az előírt szolgálati esküt, azt egy hóna